Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Nemi szervek - Női nemiszervek
329 ben sok símaizomsejt is van. E sövény oly szívós, hogy a húgycső és hüvely alig praeparálható széjjel. A hüvelynek nehéz szülés következménvekép rendellenes közlekedése támadhat akár a húgyhólyaggal, akár a húgycsővel, amaz a hólyag- hüvelvsipoly, fistula vesicovaginalis, ez a húgycsőhüvelysipoly, fistula urethrovaginalis. Az elsőnél a vizelet állandóan csöpög a hüvelyből, az utóbbinál csak vizeléskor. Mindkettőt sebészileg kell kezelni a sipoly széleinek felfrissítése és összevarrása, esetleg a nyílásnak a környezetből vett nyálkahártyalebennyel való fedése által. A hátulsó hüvelyboltozatot még kis darabon (12—15 mm) fedi a hashártya s itt a hüvely falán ejtett nyílás a Douglas- uregbe vezet. Lejebb a hüvely a végbél ampullájával 4 cm hosszú darabon közvetlenül érintkezik, csak laza kötőszövet van közöttük. Még lejebb divergál a két szerv : a hüvely folytatja előfelé rézsútos járását, a végbél pars perinealisa ellenben ferdén hátrafelé tart, s így közéjük sagittalis metszeten háromszögletű sövény helyezkedik : septum rectovaginale; a sövény alapja a gát. E sövény, melynek magassága 2.5 cm, szélessége az alapján ugyanannyi, izmokból (m. sphincter ani externus, transversus superficialis, sphincter cunni) és durva, rostos kötőszövetből áll ; az utóbbi a gát közepén erősebb csomót alkot : centrum tendineum perinei. A sövény tehát szilárd, merev s a két szerv itt nehezebben választható szét. A végbéllel is lehet a hüvelynek rendellenes közlekedése szülési trauma következtében : fistula rectovaginalis, aminek bélsár- és bélgázincontinentia s a bélsárnak a hüvelyen keresztül való távozása a tünete. Nyálkahártya. A hüvely mucosája alul vöröses, a méhszáj felé mind halványabb lesz ; terheseken inkább kékesbe játszó. Typusos redői vannak. Először úgy az elülső falon, mint a há- tulsón egy középső taréjszerű hosszanti kiemelkedés vonul végig : a columna rugarum anterior és posterior. A két redő nem felel meg egészen egymásnak ; az egyik redő mindig a középvonalon van, a másik kissé jobbra vagy balra tőle. A redők nem érnek a hüvely felső végéig, már előbb megszűnnek, különösen az elülső, ellenben alul a hvmenig érnek, sőt az elülső a hüvely bemenetén túl átterjed a külső oldalra is, a húgycső nyílásáig, amely alatt kis gumó : tuberculum vaginale vagy carina urethralis vaginae alakjában domborodik elő. A gumó a húgycső nyílásának a megtalálásához (a katheterezésnél) szolgál tájékoztató pontul. A hátulsó hosszredő gyengébb az elülsőnél, de valamivel
