Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Szájpad
24 amygdala. Egyenetlen felszínű, hosszúkás, tojásdad kiemelkedés ez, 2.5 cm magas, 1.2—1.5 cm széles. A szájiireg felé tekintő, nyálkahártyával bevont felszínén kerek és hosszúkás bemélyedéseket, fossulae tonsillares, látunk. A mandolát könnyen kifejthetjük a fészkéből. Ilyenkor látjuk csak a külső felszínét, amely sima s kötőszöveti réteggel, capsula tonsillaris, fedett : e felszín összenőtt a musc. bucco- és stylopharyngeus-szal (m. constrictor pharyngis sup.). A mandola két határoló barázdája közül a hátulsó élesebb, vagyis a mandola bensőbben nőtt oda az elülső szájpadívhez, mint a hátulsóhoz. Az elülső ív plica triangularisa elől különböző terjedelemben reáhúzódik a ton- sillára (praeputium tonsillae, Trautmann 1913), vele szorosan összenőtt, felette azonban éles félholdalakú széllel, margó supratonsillaris, végződik ; e szél s a mandola közt néha kis bemélyedés, recessus supratonsillaris, van, mely gyakori fészke és kiindulópontja a gyuladásoknak. A mandola egyénenként igen különbözökép van kifejlődve s csak fiatal és középkorú egyéneken alkot valódi kiemelkedést, meglett kordákon sorvad, ellapúl s csaknem egészen eltűnik Szövettani szerkezete a következő : Kötőszöveti alapba ágyazott dús nyirokszövetből áll ; a nyiroksejtek egyfelől diffus el- helyezkedésűek, másfelől tömött, kerek halmazokat, noduli lymphatici tonsillares, alkotnak, közepükön világosabb centrum ger- minativummal. E nyirokhalmazokból helyenként annyi nyiroksejt vándorol ki a szájiireg felé, hogy egészen ellepik a hámot, Olyannyira, hogy néha már alig ösmerni fel a hámtypust s a hám alsó határát. A fentebb említett fossulae tonsillares keskeny, hámmal bélelt, s a fenekükön gyakran elágazódó gödrökbe vezetnek. Ezek egyikében-másikában a levált hám s a sok kivándorolt nyiroksejt a nyálkás mirigy váladékkal együtt csapszerüen felhalmozódhat és megrekedhet s bomlásnak indulva erős foetor ex ore-nak lehet az okozója. Az is megemlítendő, hogy újabb tapasztalatok szerint e gödrök az egész szervezetre veszedelmes bacteriumok búvóhelyei lehetnek ; e bacteriumok ártalmatlan, avirulens állapotban húzódnak meg a tonsillában, de bizonyos körülmények közt virulenssé válhatnak s a mandolából a bélcsatornába vagy légutakba jutva a szervezetet veszedelembe dönthetik. A mandola körül sok nyálkamirigyet találunk. A mandulák sok kóros folyamatnak lehetnek a székhelyei; legközönségesebb ezek közül a torokgyuladás, tonsillitis. A tonsilla főarteriája az art. palatina aseendensből (a. maxillaris externa ága) eredő a. tonsillaris, mely- néha olyan erős,
