Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Nyelv
15 testünknek legmozgékonyabb és legsimulékonyabb része ; nemcsak a maga egészében, de külön-külön minden részében a legfinomabb mozgásra képesített. Mint tapintószerv is túltesz testünk külső és belső felszínének valamennyi részén : a nyelv csúcsa a szájba került legfinomabb hajszálat is megérzi. A táplálék felvételénél, a rágásnál, a szétaprított táplálék összeszedé- sénél s a nyállal való összekeverésénél s a nyelésnél a nyelv e tulajdonságai alapján kiváló szolgálatot teljesít, e mellett az ízérzés szerve, különösen hátulsó részében. Nevezetes szerepe van végül a beszédnél is ; ezért jelenti a görögben, a román nyelvekben (latin, francia, olasz, spanyol, portugál, román) s a magyar ban is a nyelv szó nemcsak ezt a szervet, hanem a szavak összességét is, míg a germán nyelveknek külön-külön szavuk van az egyik és másik fogalomra (Zunge, Sprache). A nyelv részei. A nyelven gyökeret, testet, csúcsot, hátat, két oldalszélt és rövid alsó felszínt (radix, corpus, apex, dorsum, margo lateralis, facies inferior linguae) különböztetünk meg. Alsó felszíne csak a nyelv elülső részének' van, a többi odanőtt a szájüreg alapjához. A nyelv előfelé keskenyedik és vékonyo dik és legömbölyödött csúccsal végződik. Háti felszíne domború, a középen sekély barázda, sulcus medianus linguae, vonul végig. Nyálkahártya. A nyelv felső felszínének nyálkahártyáját kél részre osztjuk : az elülső, nagyobb rész, mely a nyelv csúcsát és (estét foglalja el, a szemölcsös rész, pars papillaris linguae, a hátulsó, kisebb rész, mely a nyelv gyökerének felel meg, a fiiszős rész, pars follicularis linguae. Köztük V-alakú barázda, sulcus terminalis linguae, adja a határt. E barázda egyúttal fejlődéstani határvonal is, mert a nyelv elülső és hátulsó fejlődési telepének a határát mutatja. A barázda csúcsa hátrafelé irányul, e helyen legtöbbször, de nem állandóan, vak betüremkedést Iá tunk : foramen caecum linguae. Ez csak az emberen van meg ; annak a helynek felel meg, ahol a pajzsmirigy a szájgaratüreg hámjából csapalakú betüremkedés alakjában fejlődik. Néha tömlőszerű a foramen caecum s a mélységben több ágra oszlik (Bochdalek-féle tömlők, 1867). A nyelv töve s az epiglottis közt kis nyílirányú nyálkahártya- kettőzet, plica glossoepiglottica feszül ki. Ettől kétoldalt egy-egy gödröcskét látunk, vallecula epiglottica (idegen testek, szálkák szeretnek benne fennakadni) ; ezt oldalfelé redö határolja : plica pharyngocpiglottica. A nyelv tüszős részén, pars follicularis linguae, a nyálkahártya lágy, vékony, vöröses, sima, rajta alacsony, lencsényi,
