Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
c <m átmérőjű területek határolódnak el sötétebb vonalakkal, ezek a tiidőkarélyocskák, lobuli pulmonis, melyek azonban a ki nem tágult helyeken sokkal kisebbek. Consistentia. A tüdő állománya egyenletesen lágy, szivacs- szerűen rugalmas, erősen összenyomva vagy késsel átvágva ser- ceg ; az élőn izzad'mányok, daganatok könnyen összenyomják és félretolják. Ha levegő jut a pleuraiiregbe, a tüdő rugalmasságánál fogva azonnal összezsugorodik és visszahúzódik a gerincoszlop s a tüdő gyökere felé ; ilyenkor sötétpiros, tömöttebb, tésztaszerű tapintató. De az ilyen összehúzódott tüdő még mindig nem egészen légtelen (alelektatikus) s a benne rekedt levegő mechanikai úton, gyúrás útján sem távolítható el egészen belőle, mert a léghólvagocskák bemenetel elzáródnak s mintegy megfogják a levegőt. A légtartalmú tüdő vagy tüdőrészlet úszik a víz felszínén, ellenben a légtelen alámerül. Ez a törvényszéki orvos- tannak híres tüdőúszópróbája, a dokimasia pulmonum, mely különösen annak a megállapítására használtatik, hogy lélegzett-c már vagy még nem a magzat ; e próba azonban csak kellő kri- tikával értékesíthető, mert rothadási gázok a tüdőben félrevezethetik a vizsgálót. Alak. A tüdő idomának vizsgálatára csak a felfújt, vagy a holttestnek formáimnál való átfecskendezése által in sitii keményített és idomában rögzített tiidö használható fel, minthogy a tetemből egyszerűen kivett tüdő összeesik, petyhüdt lesz, s a tüdő igazi alakját nem mutatja. Felszínek. A tüdőnek három felszíne van. A facies diaphragmatica vagy basis pulmonis a rekeszen nyugszik. Kivájt, •a jobb tüdő vájulata mélyebb a balénál, a jobb rekeszkupola erősebb domborulata miatt. E felszín hátrafelé lejtős. Legnagyobb a domború bordái felszín, facies costalis. E felszín a hordákon kívül a szegycsonttal is érintkezik, különösen a jobb- tiidőé ; hátul legömbölyödve (margo obtusus pulmonis) belefekszik a bordák és csigolyatestek közti tompa szögletbe s (jobboldalt nagyobb terjedelemben, mint baloldalt) a csigolyatestek oldalához simulva megy át a harmadik felszínbe, a facies médiástinalis-bn. Ez a legkisebb ; háromszögletű, felső csúccsal, és kivájt. A bal tüdőn e vájulat a szívnek balfelé eltolódott helyzete miatt sokkal mélyebb, mint a jobb tüdőn. E felszínen van a tüdőkapu, hilus pulmonis, melyről alább szólunk. A tüdő legfelső részét tüdőcsúcsnak, apex pulmonis, nevezzük ; lefelé ez nem határolható el szabatosan. A tüdőcsúcs az első borda által alkotott gyűrűbe, vagyis a mellkas felső nvílá191
