Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)

Légzőkészülék

183

Membrana elastica laryngis, lig. vocale. A nyálkahártya alatt az egész gégében rugalmas hártya terül el, membrana elastica laryngis. Ezen felső és alsó részt különböztetünk meg ; a határ közöttük a hangszalag felső szélén van. A felső rész, membrana quadrangularis, a gégefedö szélén s lejebb a pajzsporcogó lemezének szögletén eredve, az aryporcogók medialis éléig terjed. E rész általában vékony, különösen a tasak területén, míg a plica ventricularisban kissé megerősödik (lig. ventriculare) ; nyílirányú rostozatú. Az alsó rész, conus elasticus, a Morgagni-tasak alsó szélétől a gyűrüporcogó felső széléig húzódik le, s a pajzsporcogó alsó széléhez is oda van erősítve. Erősebb a felső résznél ; különösen két megerősödése van. Az egyik a lig. cricothyreoideum medium s. conicum. Tömött, alsó basisú, háromszögletű szalag ez ; szélesen ered a gyűrüporcogó ívének felső szélén s megkeskenyedve a pajzsporcogó alsó szélén tapad. A két musc. cricothyreoideus közt az elülső felszín felől láthatóvá lesz ; a rajta levő apró nyílások az art. thyreoidea supp- riorból eredő art. cricothyreoidea ágainak belépésére szolgálnak.

A conus elasticus másik megerősödése a hangszalag, lig. vocale. Rugalmas rostokból álló vékony, de tömött képződmény. Elől a pajzsporcogó szögletének hátulsó felszínén, e szöglet középmagasságában tapad, hátul az aryporcogó proc. vocalisán. Háromszögletű keresztmetszete a hangredő felső és medialis oldala közti szögletet tölti ki ; közvetlenül fedi a hám. A, háromszög egyik oldala a hangredő vízszintes felső felszíne felé, a másik ennek medialis felszíne felé néz, harmadik oldala — ez a háromszög átfogója — a musc. vocalis-szal érintkezik. A hangredő rétegei tehát a következők : hám, hangszalag, izom. A hangszalag hosszúsága férfin 15, nőn 10 mm, a hangnyúlvány csúcsától számítva. A hangredő alsó határa, mely a gége ürege felől tekintve világosan felismerhető, lefelé convex ívalakú vonal.

A hangredők fogják közre a hangrést, rima glottidis. Mielőtt ezzel foglalkoznánk, vegyük szemügyre a gégetükri képet.

Gégetükri kép. Az orvostudománynak ezt a fontos vizsgáló- eszközét mások tökéletlen kísérletezései után 1857-ben találta fel egyidejűleg Czermák Budapesten és Tiirck Bécsben. Vele beláthatunk a gége belsejébe, sőt a légcsőbe is a bifurcatióig. A gégetükri (laryngoskopiai) kép különböző, aszerint, hogy az egyén kilélegzik, belélegzik, vagy hangot ad-e. A különbség főkép a hangrés alakjában mutatkozik.

A hangrés, rima glottidis, a két hangredőtől s hátul az ary-