Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
180 gyökeréhez simulva mintegy vályút formál, melyen a táplálék » garatba siklik. Az epiglottis azonban a gége elzárásához nem okvetlenül szükséges ; ha elpusztul, vagy ha állaton kiirtják, a táplálék nem jut szükségkép a légutakba. Nyeléskor elzáródik mindig a hangrés is, s további védelmiil a plica ventricularisok felülről reányomulnak a hangredőre. Az aryepiglotticus redő kiemelkedéseit ismerjük már : a redő hátulsó végén levő tuberculum corniculatum-ot (cartilago Santorini), s a kissé előbbre levő tuberculum cuneiforme-t (cartilago Wrisbergii). A plica aryepiglotticától kifelé, közte s a pajzsporcogó lemeze közt van a tág recessus piriformis (pirum = körte), mely már a garat gégéi részéhez tartozik. Medialis »oldalán a nyálkahártyán a ferdén futó Hyrtl-féle redőt látjuk, plica nervi laryngei, melyet a felső gégeidegnek garati ága okoz. Az aryepiglotticus redők beloldalán a WVisberg-porcogó a nyálkahártyát a plica ventricularisig lehúzódó függőleges taréjjá emeli ki ; mögötte, közte s a Santorini- és aryporcogó közt függélyes barázda vonul a Morgagni-tasakig : a philtrum1 vestibuli laryngis. A gége üregének felső szakasza, melyet főkép az aryepiglotticus redők fognak közre, a gégetornác, vestibulum laryngis. Ez lefelé harántirányban mindinkább keskenyedik. Alsó határa a két zömök tasakredő, plica ventricularis (a régi terminológia álhangszalaga, lig. vocale spurium). A tasakredő alul elég éles széllel végződik ; alsó vízszintes felszíne alatt a Morgagni-tasak, ventriculus laryngis s. Morgagni, hosszúkás, nyílirányú, hasadékszerü gödör, mélyed be. Alsó határa a hangredő, plica vocalis (régi neve lig. vocale verum). A felső és alsó redő s a köztük levő terület fogja közre a gége legszűkebb részét, a pars intermedia laryngist. Lejebb a gége ürege ismét tágul harántirányban ; e pars inferior s. infraglottica éles határ nélkül folytatódik a légcső üregébe. A gége ürege ennélfogva homlokirányú metszeten homokórára emlékeztető alakú, míg a nyílirányú átmetszeten egyforma átmérőjű marad (13. ábra). A Morgagni-tasakok hosszúságuk közepén a legmélyebbek. Legelői felfelé irányuló kis kitüremkedésük van, appendix ventriculi laryngis. E kitüremkedés igen változó mélységű. Rendesen jelentéktelen, még a pajzsporcogó felső széléig sem ér, i i (ρίλτΩΟν eredetileg a felső ajak közepén levő gödröcske.
