Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)

Táplálókészülék - Hasnyálmirigy

136

ο

nyakában is előfordulnak. Váladékuk nem nyálka, hanem vala mely nucleoalbumin, amely az epéhez keveredik.

Az epevezetékek falában simaizomsejteket is találunk, de csak elszórva, sehol sem összefüggő rétegben. Hálózatos elren- deződésűek, de a hálózatban a körkörös irány dominál. A közös epevezeték szájadzásánál a körkörös rostok megerősödnek s gyenge sphinctert alkotnak (Oddi, 1887).

Hasnyálmirigy.

A hasnyálmirigy, pankreas,1 a hasüreg hátulsó részén, a gyomor mögött elhelyezett hosszúkás, nyelvalakú emésztőmirigy. Páratlan szerv, mint a máj és lép ; a középvonalon fejlődik s eleinte nyílirányú helyzetű, s csak a további fejlődés során jut haránt elhelyezésbe s fekszik hozzá a hátulsó hasfalhoz.

I

Működés. A hasnyálmirigy a májhoz hasonlóan úgy exokrin mint endokrin mirigy ; az előbbi működését mirigycsövei, az utóbbit Langerhans-féle szigetei által fejti ki. Exokrin váladékának, a hasnyálnak, succus pancreaticus, úgy a fehérjék, mint a szénhydratok és zsírok számára van külön-kiilön erjesztője : a trypsin, diastase és lipase ; a táplálék mindhárom alkotórészére egyenlő eréllyel hat. De a fehérjeemésztő trypsin a hasnyálban csak mint trypsinogen van meg ; hatékony trypsinné csak a vékonybélben lesz, a bélnedv egy enzymájának, az enterokinase- nek hatására. A trypsin a fehérjéket egész az amidosav stádiumáig tudja felbontani. Belső elválasztásával a hasnyálmirigynek a májban folyó cukortermelésre van szabályozó, gátló hatása.

Szín, consistentia. A hasnyálmirigy a holttesten szürke, gyengén sárgás színárnyalattal, az élőn inkább rózsaszínű. Ka- rélyocskás, mirigyszerű külsejű szerv ; a fültőmirigvhez hasonlít, csak valamivel durvábbak a karélyocskái s több és lazább benne a kötőszövet. Puha, plasztikus test, a holttesten a rothadás által még inkább ellágyul ; idősebb egyéneken keményebb a kötőszövet szaporodása folytán.

Nagyság, alak. 12—14 cm hosszú, 4 cm magas, 1.5—2 cm vastag ; súlya 80 g. Harántul elnyúlt, gyengén S alakú hajlású, bal vége magasabban áll, mint a jobb. Elölről hátra lelapítoti szerv, mégis három felszínt lehet rajta megkülönböztetni : egy elülsőt, egy hátulsót, s egy igen keskeny alsót is ; e szerint nyíl1 n&v, egészen és κρέας hús, mirigy. Galenus elnevezése.