Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Máj
124 Helyzet. A máj a jobb hypoehondriumban az alsó bordák mögött, a rekesz jobb kupolája alatt foglal helyet. A középvonalon fejlődik a még egyenesen lehúzódó bél elülső falának kitüremkedése és burjánzásaként s csak utóbb jut asymmetriás helyzetébe jobbkarélyának erősebb fejlődése s a jobbra csavarodó gyomor s a bélhurkok nyomása következtében. Súly, átmérők. A máj súlya a tetemen átlag 1500 g, illetőleg (nőben) 1420 g, az élőben alkalmasint nagyobb a bővebb vér- tartalom miatt. A magzat és újszülött mája aránylag jóval nagyobb térfogatú, mint a felnőtté, amit abból értünk meg, hogy a magzati életben a máj mint vérképző szerv is szerepel. Az 50. évtől kezdve sorvad s végül a felére is zsugorodhat. Átmérői : haránt 28 cm, függőleges 8 cm, nyílirányú 17 cm. Szín, consistentia. A máj színe keveréke a vörösnek, barnának és sárgának. Nagy hatással van reá egyébként a máj vér- és zsírtartalma. Az ép máj felszínén rajzolatot nem látunk, ellenben a vérpangásos májon finom, sűrű, vörös pontozottság . (centrális vénák) jelenik meg. A tetemen szívós, tésztaszerü tapintató, de feltételezhetjük, hogy az élőn sokkal puhább, némelyek szerint a zsírszövetéhez hasonló lágyságú. Erre már abból is következtethetünk, hogy a májnak nyilván minden belélegzéskor követnie kell a szorosan hozzásimuló s ilyenkor lelapuló rekesz alakváltozásait. Szakadékom’ szerv, mechanikai hatásra könnyen megreped s ilyenkor az élőn óriási belső vérzés támad. Alak. A máj asymmetriás alakú ; részarányosnak fejlődik, de a jobbfele már a 3 mm-es stádiumtól kezdve erősebb fejlődésnek indul a balnál a vena omphalomesenterica jobb ágainak tá- gabb volta miatt. \Taskos, ékalakú test ; felül és jobboldalt zömökebb, lefelé és balfelé mindinkább vékonyodik és kiélesedett széllel végződik. Elölről nézve, az idomát legjobban Glisson (1665) hasonlata jellemzi : helyezzünk el egy tojást harántul, a hegyesebb végével balfelé, s felezzük azt jobbról-alulról bal- és felfelé haladó vonallal ; a felső fél felel meg a máj alakjának. Felszínek, élek. Három felszínt lehet a májon megkülönböztetni : 1. nagy, domború, részben felfelé, részben jobbra és előre tekintő rekeszi felszínt ; 2. hátulsó s 3. rézsútosan előre lejtő, hátra és egyúttal lefelé tekintő alsó felszínt. A máj domború felszíne, mellyel a rekesz homorulatába illeszkedik, sima, egyenletes. Ezen tapad, közelebb a máj bal végéhez, a függélyes sarlószalag, ligamentum falciforme, mely
