Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
72 A markolat és test hosszúságának aránya a férfiban 5 : 11.8, a nőben 5:9.7 (Bogusat 1902). Mint rendellenesség néha a markolat felső incisurája felett két apró, a szegycsonttal articuláló csontocska fordul elő. Eggeling szerint (1906) ezek az ossa suprasternaliák 4%-ban, más statisztikák szerint sokkal ritkábban találhatók. Az állatok episternumának felelnek meg, de nem egyedül, hanem a szegykulcscsonti Ízület porcogójával s a manubrium szélének egy darabjával együtt (Gegenbaur). A bordák és a sternum csontosodása. A bordák csontosodási magja a 3. magzati hó elején a borda csigolyafelőli végrészében jelenik meg, innen terjed lassan előre. A 10.—11. év körül járulékos magvak keletkeznek-a bordafejecskében és -gumóban, melyek csak a 24. évben forradnak össze a főcsonttal. A szegycsont első csontosodási pontja a markolatban mutatkozik a 4.—6. fetalis hónapban. A testben még a születés előtt változó számú (4—13) csontmag fejlődik ; az alsó magvak néha párosak. A születés ideje körül e magvak részben már ösz- szeforradtak, ilyenkor a szegycsont teste 3—4, haránt synchon- drosisok által elválasztott szelvényekből (sternebrae) áll s igen emlékeztet az emlősök nagy részén élethossziglan fennálló viszonyokra. A sternebrák csak a nemi érés ideje körül olvadnak össze egységes corpus sternivé ; néha elmarad az egybeolvadásuk, s a szegycsont teste mindvégig több darabból áll. A bordák és a szegycsont összeköttetésmódja. Az 1. borda porcogója szakadatlanul, mereven függ össze a markolat csontjával. A 2.—5. bordán, sőt gyakran a 6. és 7.-en is a porcogó vége s a szegycsont incisurája közt a szabadabb mozgékonyság érdekében kis izületi hasadék van (articulatio chondro-sternalis). A 2. borda ízületét egy kis rostporcogós lemez választja ketté, mely a porcogó végének élétől az incisura costalis közepéhez meg}’’. A 3. bordán ez már csak 20%-ban, a 4.-en még ritkábban, csak 10%-ban fordul elő. A bordaporcogók végén a külső csonthártya igen megvastagodott ; rostjai a szegycsontra érve jellegzetes módon legyezőszemen térnek szét (ligamentum sternocostale radiatum), összeszövődve a szomszéd bordaporco- gókról érkező hasonló elrendeződésű rostokkal. Főrészét teszi e rostozat a szegycsont elülső felszínét borító igen erős kötőszöveti hártyának (membrana sterni anterior), mely voltaképen
