Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
60 A két első nyakcsigolya. Atlas. Az atlas vagy fejgyám igen eltérő alakú a többi csigolyától. Legfeltűnőbb sajátsága ezekhez képest az, hogy a csigolyatestből csak egy elülső karcsú, ívszerű részlet, az arcus anterior s két oldalsó zömök darab maradt meg, a többi a 2. csigolyához nőtt oda, ennek fognyujtványát alkotva. Azonfelül .jóval szélesebb a többi csigolyánál : mintha valami erő harántirányban széthúzta volna, minek folytán ürege tágabb lett, harántnyúlványai megrövidültek, hátulsó ívrészlete valóságos karcsú ívvé alakult (arcus posterior atlantis) s tövisnyúlványa egy kis gumó (tuberculum posterius atlantis) leszámításával beolvadt a hátulsó ívbe. Az elülső íven elől a középen apró'gumó ötlik szembe (tuberculum anterius atlantis), mely izomtapadásra szolgál, ezzel szemben hátulsó, kivájt, sima felületén kis kerek gödörszerű ízfelszín van (fovea dentis); itt a fognyúlvány Ízesül az elülső ívvel. Az ív mellett kétoldalt van az atlas legzömökebb része, a két massa lateralis ; ezek teszik a koponya szilárd talapzatát. Felső felszínükön találjuk a koponya condylusaival ize- siilő hosszúkás, rézsutosan egymás felé fordult, előre konvergáló s egy középső behúzódás folytán cipőtalpalakú izületi felszíneket (facies articularis superior). Alsó felszínük az epi stropheussal ízesül, ellipsisalakú, lapos, felülről lefelé a háztető két feléhez hasonlóan divergáló ízfelszíneken (facies articularis inferior). A két ízfelszínt, a felsőt és alsót, nem szabad a csigolyák izületi nyúlványaival homolog képződményeknek tartanunk. Teljesen új képződmények ezek, ami már abból is kitűnik, hogy a gerincvelői idegek mögöttük lépnek ki a gerinccsatornából s nem előttük, mint az az izületi nyúlványokra jellegző. A massa lateralisok medialis felszínén érdes hely van a harántszalag (ligamentum transversum) tapadásától. A hátulsó ív felső oldalán mély barázda fut harántirányban, a sulcus vertebralis atlantis ; a gérincverőér (arteria vertebralis) halad benne a foramen transversariumtól a nagy nvakszirtnyílás felé. Nem ritkaság, hogy a barázda szélei az egyik vagy mindkét oldalon rövidebb vagy hosszabb darabon összenőnek s a barázdát csatornává zárják. Az atlastól körülfogott igen tág nyílás két részre oszlik. Elülső keskenyebb része, melyet az arcus anterior a massa lateralisok elülső felével határol, nem tartozik a gerinclikhoz, ha
