Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
53 lyáig keskeny marad (lacertus medius Weitbrechtii), de a 2. csigolyától kezdve mint széles, hosszanti rostozatú, fénylő szalag vonul le a csigolyatesteken a keresztcsontig, hol ennek csonthártyájába megy át. Felszínesebb hosszabb és mélyebb rövidebb rostokból áll. A hátulsó szalag, mely a csigolyatesteknek a gerinccsatorna felé tekintő felszínét fedi, jóval keskenyebb ; csak a csigolyaközti porcogókon szélesedik ki. Már a nyakszirtesonton ered s az 1. és 2. csigolya magasságában a fejizületek szalagkészülékét borítja be. A csigolyatestekkel csak lazán függ össze, tőlük vénás fonat választja el, csak a porcogókkal van szilárd összeköttetése. 3. Az ívközti szalagok, ligamenta intercruralia seu flava, a csigolyaívek közti réseket zárják el. Minthogy e-rések a gerincoszlop különböző tájékain különböző magasak, a hártyaszerű szalagok is különböző fejlődésűék. Sárgás színüket (ligamenta flava) rugalmas rostokban való bőségük okozza. Az ívek gyökerére nem terjednek ki, itt szabadon hagyják a foramen inter- vertebralet. A felső ív elülső felszínén és alsó szélén erednek s az alsó ív felső szélén és hátulsó felszínén tapadnak. A középvonalon függőleges hasadék választja a szalagot két részre ; a hasadékot laza kötőszövet tölti ki. 4. A tövisnyúlvány közti szalagok (ligamenta interspinalia) inkább kötőszöveti sövényt alkotnak a kétoldali mély hátizom- zat között. Ugyancsak hártyaszerűek, gyenge fejlődésűek a harántnyúlványok közti szalagok (ligamenta intertransversaria). 5. A tövisnyúlványok csúcsai felett a ligamentum supraspinale fut végig, mely az előbb említett lig. interspinaleval függ közvetlenül össze. A nyakcsigolyákon ez a szalag a tarkószalaggá (ligamentum nuchae1) szélesedik ki. Az emberen az utóbbi szalag az állatokhoz képest csökevényes fejlődésű, minthogy az egyenes testtartás folytán elvesztette a fej hordozásában jelentőségét. Házi állatainkon hatalmas, vastag, merőben rugalmas szövetből álló lemez. Itt izommunkát takarít meg, mert a legeléskor lehajtott fejet rugalmasságával már egymagában ismét visszahúzza a nyugalmi helyzetbe. Az emberen vékony, helyenként hézagos hártyává redukálódott, mely inkább csak izomsövény jelentőségével bír a tarkóizomzat jobb és bal fele közt. Tapadása a külső nyakszirtgumón kezdődve a crista occipitalis externa mentén lehúzódik a nyakcsigolyák tövisnyúlványaira a 7. nyak1 Nucha arab szó ; Rases és Avicenna műveiből került -a középkorban az anatómiai műnyelvbe. Eredetileg gerincvelőt jelentett, csak később kezdték a tarkó megjelölésére használni.
