Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
47 os sacrum1 forrad össze. Ez háromszögletű, széles, előre homorú csont, melynek szélesebb, vastagabb felső részét basis-nak, alsó megkeskenyedett és megvékonyodott végét csúcsnak, apex, ne vezzük. A csont legzömökebb része a hasisa. Erre felülről reátekintve, először is az 5. ágyékcsigolya felé néző elliptikus, gyen gén kivájt felszínt látjuk ; elülső széle taréjszerüen emelkedik ki s erősen előre domborodik ; ezt a helyet promontorium-nak nevezzük. Hátrább van a gerinccsatorna keresztcsonti részébe, a canalis sacralis-ba vezető háromszögletű, elölről hátra kissé lelapított nyílás, s mellette kétoldalt a két szabadon felemelkedő, ízfelszínét hátrafelé fordító íznyúlvány. A csigolyatest-részlet mellett kétoldalt széles, zömök, szárnyszerű csontrész terjed ki oldalfelé, ezeket partes latemles-nek nevezzük. E részek két elemet foglalnak magukban. Hátulsó részük, mely barázdával s a csont oldalsó szélén bemetszéssel határolódik el a zömökebb elülső rész felé, szembeötlően harántnyúlvány, az elülső szárnyszerű részlet ellenben a keresztcsigolyákba olvadt bordacsökevémj. Ezt a felfogást támogatja az a körülmény, hogy ebben a bordarészben a három első keresztcsigolyának megfelelően az 5.—7. magzati hónapban önálló, egységes csontmag fejlődik. A pars lateralis oldalán, a három felső csigolya területére kiterjedően talál juk a csípőcsonttal való egyesülésre szolgáló igen egyenetlen ízfelszínt, melyet félholdalakú, keskeny idoma miatt fülalakú felszínnek, facies auricularis,, nevezünk. A csont elülső felszíne (medencei felszín, facies pelvina) kivájt, a basalis felszín felé a promontoriummal s a partes late- ralesnek megfelelően rézsútos, legömbölyödött léccel határolódik el, mely a promontorium oldalától indul el, s első szakasza a kismedencét felül elhatároló, később leírandó linea terminálisnak. Az elülső felszínen négy pár felülről lefelé kisebbedő likat (foramina sacralia anteriora) találunk, s a likak közt gyengén kiemelkedő harántvonalakat (lineae transversae), az összenőtt csigolyatestek határait. A likak széle mediali- ter éles, oldalt elmosódott, itt a likak sekély harántbarázdákba folytatódnak, amelyek a nyílásokból kijövő erős keresztcsonti idegeket fogadják magukba. 1 1 A sacrum a görög ífoóg-nak latin fordítása, amit a görögök egyértelműen használtak a „péyctg “-szál, vagyis az os sacrum csak annyit jelent, hogy os magnum. Helytelen elnevezés a magyar „keresztcsont“ is, a német „Kreuzbein“-nak szolgai fordítása. A németben ugyanis a Kreuz nemcsak keresztet, hanem kiemelkedést is jelent. Ezért nevezik a németek a lovon és a szarvasmarhán a csipőcsontok közötti kiemelkedő gerinctájékot Kreuz-nak, s innen kapta a csont is a német (és a magyar !) nevet.
