Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
38 Egytengelyű ízületek. a) A csukló- vagy csapóizületen (ginglymus1) az ízfej hengeralakú, harántul álló tengellyel, mely egyúttal a mozgás tengelye is. Természetes, hogy az egész hengerfelszín nincs meg, mert akkor az ízfej nem függhetne össze a maga csontjával. A hengeren a poreogóval bevont ízfelszín az egyik oldal felé rendesen nagyobb kiterjedésű, mint a másik felé, pl. a könyökön nagyobb előre, az ujjpecek ízfejein nagyobb a tenyéri oldal irányában. A tömött hengerrel a másik csonton kivájt hengeralakú ízvég áll szemközt, ennek porcos felszíne mindig kisebb a tömör hengerénél, úgy hogy az utóbbin a mozgás minden phasisában a porcfelszínnek egy kis része fedetlen, illetőleg csak az izületi toktól fedett. A kivájt felszín közepén, függőlegesen a henger hossztengelyére, keskeny léc emelkedik ki, amely az ízfej hasonló lefutású barázdájába illik : biztosítja ez a vezetés szabály- szerűségét, s megnehezíti a csontoknak egymástól oldalfelé való eltolódását. Ha ez a léc nem fut egészen függélyesen a haránt- tengelyre, hanem vele rézsútosan kereszteződik, úgy hogy meghosszabbítva nem térne önmagába vissza, a mozgás síkja már nem egységes, hanem pörgévé lesz. A csuklóizületnek ezt a féleségét csavariziiletnek (articulatio cochlearis) nevezzük. Az emberen a könyök- és bokaizületet sorozták azelőtt ide, de Braune, Fick, Hultkranz, stb. vizsgálatai szerint a csavar emelkedése ezeken oly csekély, hogy szinte elhanyagolható, s eszerint a mondott két Ízületet is közönséges csuklóizületnek vehetjük. Igazi esavariziilet a patások ugrócsonti ízülete (artie. talocruralis). A csuklóizületre jellemzők az erős oldalszalagok (ligamenta collateralia), amelyek a tömör henger oldalán indulva ki, igen gyakran legyezőszerüen kiszélesedve tapadnak a másik csonton. Valamelyik részük minden helyzetben feszült állapotban van, s ha a hengeralakú ízfej oldalának nem a közepén, hanem mögötte erednek, a behajlítás bizonyos fokán igen erősen megfeszülnek, s mint gátló szalagok szerepelnek. Tehát az ízületnek nemcsak szilárdító kötelékei s az oldalfelé való eltolódást akadályozó berendezései, hanem egyúttal a rendes kitérések határát megszabó gátló készülék is. A csuklóiziilet példái : a könyök- iziilet, a kéz és láb ujjpercei közti összeköttetések (articulationes interphalangeae) s az ugrócsont és sarokcsont közti összeköttetés (art. talocalcanea). 1 yíyylvuo?, ajlósark.
