Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

34

üregnek képzelnünk ; csak kóros viszonyok közt lesz ilyenné, ha benne gennyedtség vagy vér gyűlik meg. Rendes viszonyok között csak virtuális rés az egymáshoz illő csontfelszínek közi, csak itt-ott tágul az üreg hasadékká, nevezetesen az olyan helyeken, ahol a csontfelszínek nem egészen congruensek s az izületi porc a nyomás alól felszabadulva, kiterjedésével nem tudja egészen kipótolni a rést.

6. Az íznedv vagy synovia1 pár cseppnyi fehér vagy sárgás nyúlós-tapadós folyadék ; a porcfelszíneket s az izületi tok belső felszínét teszi sikamlóssá s egyúttal növeli az adhaesiot. 3.5% szilárd alkotórész van benne ; ez fehérjéből, kevés mucinszerű anyagból és némi szervetlen alkotórészből áll. Részben az íztok ereiből átszűrődő folyadék, részben a synovialis hártya felszínes rétegeinek a lekopásából és elfolyósodásából keletkezik Mikroszkóppal nézve benne sejttöredékeket, leszakadt bolyhoknt és átvándorolt fehérvérsejteket lehet találni.

Ezek az Ízület állandó alkotórészei. Nem állandó izületi sajátságok még a következők :

1. Több Ízületben a két izülő felszín közé, tőlük hasa- dék által elválasztva, ízületen belőli rostporcogós lemez (fibrocartilago interarticularis) ékelődik, mely külső széle mentén az izületi tokkal összenőtt. A lemez vagy teljes korong, discus, amikor az izületi üreg két egészen különálló hasadékra válik, vagy csak félholdalakú, az Ízületbe szabad széllel benyúló meniscus. Az előbbi eset az állkapocsízületen, a szegykulcscsonti ízületen (articulatio sternoclavicularis) és a singcsont s a kéztő- csontok közt fordul elő, meniscusok a térdizületben vannak. Mindkét féleség leginkább olyan Ízületekben található, ahol az ízület mozgásaikor inkongruens ízfelszínrészletek kerülnének egymással szembe. Az izületi porcogó összepréselhetőségével hozzá alkalmazkodik az eltérő felszínekhez s mindkettő részére úgyszólván hordozható ízvápát, illetőleg ízfejet alkot. Másik jelentősége, hogy mint rugalmas állomány a csontok összeütközésének erejét mérsékli. A szegykulcscsonti Ízületen csak ez az utóbbi jelentősége jön számba. A discus vagy meniscus abból a laza mesenchymából differenciálódik, amely az embryóban az ízvégeket összeköti.

2. A synovialis hártya a rostos tok hasadékain keresztül re- dőszerű, zárt kitüremkedéseket küldhet kifelé, az Ízület környe- 1

1 A „synovia“ görögös hangzású, de etymologiailag teljesen értelmetlen szó, Paracelsus (1491—1541) szeszélyes alkotása.