Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
23 alakulhat. Szövettani szerkezete és makroszkópiai viselkedése szerint is három fajtáját különböztetjük meg : az üvegporcot, a recés vagy rugalmas porcot és a rostos porcot. Ezek közül a rugalmas porc mint a csontváz kiegészítő része nem fordul elő. Az üvegporc kékesen áttetsző, merev, a rostos porc fehéres, inkább ínszerű. A porcogónak nagy jelentősége van a csontváz fejlődésében, amennyiben, mint hallani fogjuk, a csontváz legnagyobb része porcogós stádiumon esik át. De fontos szereplésű a porcogó a kifejlődött vázrendszeren is, a bordaporcogók, izületi porcok, csigolyaközti korongok, izületi discusok, meniscusok, rostporcos izvápaajkak stb. alakjában. 3. Csontvelő. Kétféle csontvelő van : sárga és vörös i medulla ossium tlava et rubra). A sárga csontvelőnek másképen zsírvelő a neve, mert 96% zsírból áll, melyet csak igen laza kötőszöveti váz tart össze. A zsírvelő a csöves végtagcsontok nagy velőüregében összefüggő hengert alkot, s az epiphysisek felé fokozatosan megy át a vörös csontvelőbe. Jelentősége szerint csak könnyű hézagpótló a csontok belsejében, azonban űjabb vizsgálatok kimutatták, hogy — bár nagyon kis mennyiségben — vannak benne fehér- és vörösvérsejtképző elemek is, s nagy vérveszteségek esetén a sárga csontvelő is résztvehet ezen elemek szaporodásával a vérképzésben. A sárga csontvelő legfelszínesebb rétegeiben azonkívül osteoblastok is vannak, amire abból a kísérletileg megállapított tényből következtethetünk, hogy a csontvelő legkülsőbb rétegének osteogenetikus képessége van. A vörös csontvelő nagyfontosságú szerve testünknek, mert benne nemcsak a fehérvérsejtek szaporodnak, éppúgy, mint a többi nyirokszervben (a vörös csontvelő lymphatikus szerv), hanem a vörösvérsejtek is, s e tekintetben a vörös csontvelő mint vérképzőszerv egyedül áll szervezetünkben. A vörös csontvelőt általában a spongiosában találjuk, ennek apró hézagaiban, tehát a rövid, a lapos és a szabálytalan alakú csontokban, továbbá a hosszú csöves csontok végrészeiben is. Ez utóbbira nézve azonban megemlítendő, hogy ez csak fiatal egyénben áll így megszorítás nélkül ; az élet során a végtagcsontok epiphvsiseiben is mindinkább kiszorítja a sárga csontvelő a vöröset, s végül csak a felkarcsont és a combcsont proximalis epiphysisében marad vörös csontvelő. A vérképzés élénksége sem lesz egyforma a