Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
tok közül. Lábháti felszíne kiterjedtebb és domború, talpi felszíne keskenyebb és gyengén homorú. Proximalis felszínén látjuk a talussal való egyesülésre szolgáló kivájt ízfelszínt, ezzel szemben distalis oldalán gyengén convex ízfelszíne van, melyet két taréj három lapocskára oszt a három ékcsontnak megfelelően. Ezen ízfelszín oldalsó végéhez szögletben áll egy kis ízlapocska, melynek útján a naviculare a köbcsonttal Ízesül ; e felszín azonban csak 70%-ban van-meg. Cuneiformia. A három ékcsont, ossa cuneiformia, közül csak a 2. és 3. érdemli meg a nevét, amennyiben ezek a talp felé ékalakúan megkeskenyednek és kiélesednek. Az 1., a legnagyobb a három közül, inkább görbült lemez, convex háti és gyengén kivájt talpi felszínnel. Dorsalis oldalának distalis-late- ralis szögletén tompa csúcsba húzódik ki ; erről lehet leginkább megismerni, hogy melyik oldali az előttünk levő cuneiforme primum. Proximalis oldalán kisebb, kivájt ízfelszínt fordít a naviculare felé, distalis oldalán nagyobb, lapos ízfelszíne van az 1. metatarsuscsont számára. A 2. ékcsonttal keskeny területen érintkezik. A cuneiforme secundum, a legkisebb ékcsont, köny- nyen felismerhető csaknem négyzetalakú dorsalis felszínéről. A 3. ékcsont hosszúkás, dorsalis felszíne hosszúra nyúlt négyszög, de alakja nem szabályos, mert a négyszög proximalis- lateralis szöglete rézsutosan lemetszett. Ezen a helyen Ízesül a köbcsonttal. Cuboideum. A köbcsont, os cuboideum, szabálytalan alakú, dorsalis felszíne gyengén convex s a kisujji szél felé keskenye- dik. Talpi felszínén két jellemző részlet van : egy rézsutosan futó, a talp hossztengelyével ferdén kereszteződő lécszerű kiemelkedés, tuberositas ossis cuboidei, s ez előtt hasonló lefutású széles vályú, sulcus muse, peronei longi. Proximalis oldalán gyengén nyeregalakú felszínen ízesül a calcaneusszal, distalis oldalán alacsony taréj által két ízlapra választott izületi felszíne van a 4. és 5. metatarsalis csont számára. Medialis oldalán aránylag kicsiny, ellipsisalakú ízfelszínt látunk, melyet gyenge taréj nagyobb elülső és kisebb hátulsó részre oszt. Az előbbihez a 3. ékcsont, az utóbbihoz a naviculare illeszkedik. A csontok összeilleszkedése által keletkező izületi vonalak közül különösen kettőnek van sebészi szempontból nagyobb fontossága : a Chopart- és Lisfránc-féle vonalnak.1 E vona1 Choparl, Fr., 1743—1795 és Lisfranc, I., 1790—1847, párisi sebész- tanárok.
