Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
152 physiseik csontosodása a következő. Tibia : proximalisan közvetlenül a születés előtt, distalisan 1.—2. év. Fibula : proxima- lisan 4., distalisan 2. év.''A tibia proximalis epiphysise a 11.—12. évben beterjed leszálló nyúlvány alakjában a tuberositas tibiae területére is ; ritkább eset, hogy az utóbbiban önálló csontosodási mag fejlődik. A distalis epiphysisek a 17.—19., a proxima- lisak a 19.—21. évben egyesülnek a középdarabbal. Membrana interossea. A két csont közti hártya, membrana interossea cruris, az alkar megfelelő hártyájához hasonló s rendeltetése szerint is megegyezik vele. Felül nagyobb, alul kisebb hézagja van erek átbocsátására ; a felső hézagon az art. és vena tibialis anterior jut, zsírszövetbe ágyazva, a hátulsó oldalról az elülsőre, az alsó nyíláson az arteria peronea átfúró ága. Chorda obliqua nincs itt jelen. A rostok főkép egy irányban, ferdén járnak, még pedig olyan irányban, mint í\z alkaron : a ti- biától (= radius) distalfelé a fibulához (= ulna), de vannak benne ezzel az iránnyal kereszteződő rostok is. Térdizület. A térdizületet, articulatio genus, csak a hátulsó oldalon védik izmok, elől és oldalt exponált helyzetű, itt az Ízületben résztvevő csontok reliefje és az izületi vonal, sőt a szalagkészülék egy része is jól kitapintható. Jellemző reá a synovialis hártya s az izületi üreg nagy kiterjedése, ami kórtani szempontból rendkívül fontos. Mechanikai tekintetben első sorban ginglymus- typusú, de e mellett rotatiós mozgásokat is megenged, tehát trochoginglgmus. Három csont járul az alkotásához : a combcsont, a tibia és a térdkalács ; a fibulának nincs része benne. A combcsontnak és a tibiának egymás felé fordult ízfelszínei nem egyformák : a combcsont bütykei erősen dom- boriiak úgy sagittalis, mint harántirányban, ezzel szemben a tibia condylusain csak kevéssé kivájt ízfelszíneket látunk. Ennek az eltérésnek a kiegyenlítésére két C-alakú porcogó, a két meniscus illeszkedik a csontvégek közé. De van ezeknek még más jelentőségük is. Ha alulról nézzük a femur bütykeit, látjuk, hogy ezek hátulról előre convergálnak, ennélfogva a hajlítás és kinyújtás különböző mozzanataiban a tibia ízfelszínével a combcsonton más-más alakú ízfelszín áll szemben. Ily viszonyok közt a két csoht pontos összeillése mozgásaik közben lehetetlen volna, ha nem segítene ezen a két meniscus. Ezek eltolódhatnak a tibián, a térd kinyújtásakor a lateralis meniscus közelebb toló-
