Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Bevezető rész

9 már nagyobbfokú, feltűnőbb és ritkább is, rendellenességről (ab­normitas) szólunk ; ilyen pl. a patkóvese, vagyis a két vesének patkóalakban való összenőtt volta. Végül a torzképződés, mon­struositas, a rendes typustól való eltávolodás legnagyobb foka, mely rendesen életképtelenséggel is jár. Ez utóbbival a kórbonc- tannak egy külön fejezete, a teratologia1 foglalkozik. A változa­toknak és rendellenességeknek kis része a fejlődési folyamatok­ból érthető, mint a gátolt fejlődés következménye, egy másik, ugyancsak kis részük állathasonlatosság (theromorphia1 2), sok közülök a petét ért kóros behatásokban leli magyarázatát, de leg­nagyobb részükre az említett magyarázatok közül egyik sem alkalmazható. Az emberi test főíib szerkezeti elvei. 1. Az ember megegyezik valamennyi a coelenteratákon fe liil álló állattal abban, hogy teste a kétoldali részarányosság (symmetria bilateralis) elve szerint alkotott. A középvonalon ve­zetett függőleges sík a testet két tükörképszerűen megegyező részre, jobbra és balra osztja. A kétoldalt egymásnak megfelelő részeket, pl. a jobb és bal kart, antimereknek1 nevezzük (a jobb a dexiomer2, a bal az aristeromer3). A részarányosság a fejlődés első mozzanataiban és korai szakaszaiban tökéletes ; a további fejlődés során sok asymmetria alakul ki, különösen a mell- és hasüreg zsigereiben (a szív, lép és gyomor baloldalt, a máj jobb­oldalt van). A páratlan szervek mind a középvonalon fejlődnek s eredetileg két felükben egyforma térfogatúak, de később más, erősebben burjánzó szervek nyomása folytán az egyik vagy má­sik oldalra szorulhatnak, symmetriás szerkezetük pedig egyik felük erősebb növekedésével elmosódhat. Asymmetriát okozhat az is, hogy a két antimer közül az egyik elsorvad. így az embe­ren a bal vena cava superior a fejlődés során eltűnik, csak a jobb marad meg ; sok állaton, pl. a tyúkon ugyanez történik az egyik oldali petefészekkel. Sok kisebb eltérést látunk a részará­nyosságtól az ember külső idomaiban, a koponya formájában, az arc lágyrészeiben, a gerincoszlop állásában stb. Ide tartozik a jobbkezűség is, mely a bal agyfélteke egyes központjainak erö­1 xégag, xő csodaszülött. 2 ő vadállat. 1 géoog, xő rész. 2 óe^ióg, jobb. 3 ágioxegóg, bal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom