Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
134 fascia k, zsír, erek és idegek, a Végbél alsó része a végbélnyílással, s elől a nemi szervek. A külső nemi szervek s a végbélnyílás közti területet gátnak, perineum, nevezzük. Medencedőlés. A medence a fennálló emberen előre és lefelé dől, amit medencedőlésnek, inclinatio pelvis, nevezünk. Először Naegele német nőorvos - állapította meg ezt 1825-ben olyan módon, bogy élő nőkön a nő álló helyzetében megmérte a farkcsont csúcsának s a symphysis alsó szélének távolságát a talajtól. Ez az előrehajlás teszi lehetővé, hogy az ember álló helyzetben egyensúlyát megtarthatja, mert az előredőlés által az acetabulumok s velük az alsó végtagok csaknem a promptorium alá kerülnek s ezzel bejutnak a test súlyvonalának frontalis síkjába. A medencedőlés fokát az a szöglet fejezi ki, melyet a pro- montoriumtól előrehúzott vízszintes vonal ugyané ponttól a symphysis felső széléhez vont egyenessel, vagyis a ton jugata verával fog közre. Ez a szöglet 55 és 75° közt ingadozik ; a nőn átlag 65°-ot tesz ki, a férfin valamivel kevesebbet. A nő erősebb medencedőlése okozza, kifejezettebb ágyéki és keresztcsonti görbületével s a glutaealis tájék erősebb bőralatti zsírrétegével együtt a női fartájék nagyobbfokú kidomborodását a férfiével szemben. A medencehajlás folytán a spina anterior superiorok a symphysis felső végével egy frontalis síkba jutnak, s a farkcsont csúcsa 15—20 mm-rel magasabban áll, mint a symphysis alsó széle ; a promontorium átlag 9.5 cm-rel emelkedik a symphysis felső széle fölé. Az előredőlés megváltoztatja a medence egyes részeinek a tér fősíkjaihoz való viszonyát ; ebből érthető meg pl. a ramus superior et inferior ossis ischii megjelölés. Nemi bélyegek. A medencén a nemi jelleg erősen fejeződik ki, ami könnyen érthető, mert a csontváznak ez a része áll legközelebbi viszonyban a nemi szervekhez és a szaporodáshoz, ez fogadja magába a belső nemi szerveket, ez hordozza és juttatja a külvilágra a magzatot. A nemi jellegek kifejezettsége tekintetében csak a koponya állítható a medence mellé. A női medence csontjai általában vékonyabbak, könnyebbek, simábbak, rajtuk kevesebb az érdesség és az izmok- és szalagoktól eredő gumó. A nagy-medencén a csípőlapátok állásában nyilvánul meg a főkülönbség. Ezek a férfiban meredekebbek, a nőben laposabban állnak széjjel, a csípőtaréjok távolsága egymástól itt nagyobb. Ez okozza, a kis-medence nagyobb harántátmérőjével egyetemben, a szélesebb női csípőket, s kapcsolatban a mellkas alsó
