Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
117 pedig két irányban ferdén : a navieularéba a kézháton radiálisán és proximalisan tér be, s áthaladva a fejesesont eapitulumán, a tenyéri oldalon nlnarisan és distalisan az os pisiformén lép ki. A tengely ferde elhelyezése miatt a mozgásnak három compo- nense lesz, egy flexiós, egy abdnetiós és egy rotatiós, olyan kapcsolatban, hogy a volaris flexióhoz radialis abductio és minimális pronatio, a dorsalishoz ulnaris abductio és némi supinatio társul. Ha a második sor követné e mozgásokat, az abductióval mindig együtt járnának áz egész kéz flexiós mozgásai is. De a kézkö- zépcsontokhoz rögzített második sor a tenyér síkjában marad : vagyis az első sorhoz képest passive ellenkező irányú flexiós mozgást végez, ellenkezően ferde járású, az első soréval kereszteződő tengely körül, melynek ellenkező kapcsolatban történő abductiós componensei erősítik az első Ízület abdüctiós mozgásait. így az első sor volar- és dorsal-flexiója nem érvényesül az egész kézen, hanem hogy úgy mondjuk, a kéztő belső ügye marad. E flexiós mozgás az élőn is felismerhető : a radialis távolításkor a kéztő tenyéri oldalán gumószerűen emelkedik ki a volar- flektált sajkacsont tuberculuma, s a háti oldalon a „tabatisre“1 bemélyed, ulnaris abductiónál a sajkacsont gumója eltűnik s a tabatiére kitelődik. E mechanismus ismeretét Henke-nek köszönjük, aki azonban abban tévedett, hogy az egész abductiós mozgást a tengelynek e kereszteződéséből magyarázta, holott ma tudjuk, hogy az első sor flexiós mozgása másodlagos jelentőségű a csontok oldalsó eltolódásával szemben. A kétoldali abductio közül nagyobb kitérésű az ulnaris, ez, a supinált kézen vizsgálva, 40°-ra rúg, szemben a 150-nvi radialis abductióval. A különbözetet a gátlószalagok különböző erőssége s az alkar- és kéztőcsontoknak radialis oldali szorosabb ösz- szeilleszkedése teszi érthetővé. A tenyéri hajlítás közben az abductiós mozgások lehetősége mindinkább csökken, míg végül O-vá lesz. Behajlított kéz mellett az alkar pronatiós-supinatiós mozgása helyettesíti az abductiós mozgásokat. A carpometacarpalis ízületek a hüvelyk ízületének leszámításával, amelyet a kézizületekkel együtt fogunk tárgyalni, feszes ízületek, amphiarthrosisok. A 2. és 3. Ízület teljesen mozdulatlan, a 1 1 abatiére-nak (burnótszelencének) azt a kiemelkedő inaktól közrefogott háromszögű gödröt nevezzük, mely a kézháti oldalon a hüvelyk töve mögött a kéztő és kézközép határán akkor áll elő, ha hüvelykünket a többi ujjtól eltávolítjuk és erősen hátrafeszítjük.
