Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
115 kéznek lapja szerint való mozgatása, amit azelőtt hajlításnak és feszítésnek, flexio et extensio neveztek. Újabban Günther régi (1841) tanácsára flexio volaris-ról és flexio dorsalis-vól szólunk, tekintve, hogy az azelőtt extensiónak megjelölt mozgás szintén tlexio, csak a kézhát irányában való, s extensiónak, nyújtásnak, helyesen csak a két helyzet közé eső, egyenesen kinyújtott kéztartást nevezhetjük. Megjegyzendő azonban, hogy a kétféle mozgást létesítő izmok ma is még a flexorok és extensorok nevét viselik. E mozgásban mindkét kéztőizületnek része van ; ha ez nem volna így, szögletszerüen megtört volna a csukló a kéz behajlításakor, nem olyan szépen lekerekített, mint aminő a valóságban. A röntgen-képen megállapíthatjuk, hogy a kéztőcsontok úgy a volaris, mint a dorsalis hajlítást harántirányban való eltolódás nélkül végzik. Itt tehát tisztán két haránttengely körüli mozgás forog fenn ; az 1. iziilet tengelye e lunatumon, a 2.-é a capita- tumon megy keresztül. A kinyújtott helyzetből kb. egyforma mértékben hajlítható a kéz a kézhát s a tenyér irányában, összesen 2X84=168°-nyi szögben. A dorsal-flexióban valamivel nagyobb része van a második ízületnek, a volar-flexióban nagyobb az elsőnek, amit a kézháti és tenyéri szalagok különböző elrendeződésének és ezzel kapcsolatban különböző feszülésüknek tudhatunk be. Fő gátlószalagok a két lig. radioearpeum s a lig. radiatum ; a mozgásoknak határt szab az is, hogy a flexiók végén a capitatum nyaka beleütközik a lunatum-élébe. A kézháti hajlítást a maga teljességében csak valamennyire behajlított ujjak mellett lehet végrehajtani, mert a kinyújtott ujjakon megfeszülő hajlító-inak megakadályozzák e mozgás lehetőségének végső kihasználását. Passive a kéztő még valamivel az aktiv határon túl is hajlítható, úgy kézháti, mint tenyéri irányban, különösen gyermeki és női kezeken. A kéz mozgásainak másik fajtája a kéznek a tenyér síkjában, oldalsó szélei irányában való elmozdítása, amit abductio radialis- és abductio ulnaris-nak nevezünk. Távolítás és közelítés •ez egy a kéz hosszában a középujjon keresztül vont tengelyhez viszonyítva. E mozgás mechanismusa már jóval bonyolultabb a ílexiós mozgásokénál ; hogy annyira-mennyire értjük ma már, azt Henke régibb (1859) kutatásain kívül főkép a röntgen-átvilágítással nyert eredményeknek köszönjük. A röntgen-képek azt tanúsítják, hogy a kéztőcsontok az ab- ductiós mozgásoknál tetemesen eltolódnak harántul az alkarcsontok ellenében, egyszer a radialis, másszor az ulnaris oldal- / 8*
