Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

105 porcogónak, cartilago triquctrá-nak nevezték. Rostos kötőszövet­ből áll, kevés porcsejttel. Mindkét felszínén kivájt s ezért a kö­zepén legvékonyabb, sőt e helyen idős egyéneken nem ritkán nyílása is van, mely által a szóban forgó Ízület közlekedik az al­karcsontok és a kéztőcsontok első sora közti Ízület üregével. Másik, hasadékszerű nyílása a radius szélén fordul néha elő, fia­tal egyéneken is. Alulról tekintve mintha félbeszakítatlan folyta­tása volna e discus a radius distalis ízfelszínét beborító porcogó­nak. Oldalsó csúcsos végét kis szalagocska rögzíti az ulna proc. styloideusához ; e szalagocska régi neve véres szalag, lig. sub­cruentum, mert erek futnak benne, amelyektől, ha ezek vérrel teltek, állítólag vörösszínű. Az ulna distalis vége tehát nem érint­kezik a kéztőcsontok sorával : a discus elválasztja tőle ; csak a radius ízesül vele. E porcogó jelenléte magyarázza meg azt a 1.5 cm-nyi nagy közt, amely a röntgenképeken az ulna vége s a kéztőcsontok közt mutatkozik. Az ulnának distalis végén éppen olyan fejecskéje van, mint a radiusnak a proximalis végdarabján, csak ennél valamivel kisebb ; az analogia annyiban is megvan köztük, hogy a fe­jecske itt is a másik csontnak, nevezetesen a radiusnak kis fél- holdalakú bevágásába illeszkedik circumferentia articularisával. A különbség csak az, hogy itt nem a fejecske mozog a bevágás­ban, hanem a bevágásos csont, a radius, mozog a fejecske körül. Az Ízület tehát két részből ál 11, egy pars radioulnarisból és egy pars diseoulnarisból ; a kettő derékszögben áll egymáshoz. Az izületi tok tág, de erős ; a radius és ulna közé nyomuló része proximalisan túlterjed az ízfelszíneken (recessus saccifor­mis). Szalagjai nincsenek az ízületnek ; a redőképződés meg­akadályozására a musc. pronator quadratus rostjai összenőttek a tokkal. Mechanismus; pronatio, supinatio. A kézfejnek a hossz­tengelye körül való fordítását pronatio-nak és supinatio-nak ne­vezzük. Az előbbinél előrenvujtott kar mellett a kézhát telteié tekint, az utóbbinál lefelé. E mozgás nem a kéztőn játszódik le, mint himlők, hanem az alkaron, ennek két csontja közt. E mozgáshoz mind a két alkarcsont hozzájárul, de na­gyon különböző arányban : az ulna csak minimális tok­ban, a fő mozgócsont a radius. Mozgásának tengelye átlószerűen keresztezi az alkart. A capitulum radiiban s a nyakban a collum hossztengelye szerint halad, amihez meg kell jegyeznünk, hogv a radiusnak ez a része nem esik az alkar hossztengelyébe, hanem a diagonalis tengely irányában áll. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom