Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
103 még mielőtt igénybevétetnék az utolsó gátló eszköz : a processus coronoideus élének odaütközése a fossa coronoidea fenekéhez. A vezetést e mozgásban az ulna végzi, a radius fejecskéjét az ulna csak magával viszi ; ezért fontosabb is a karcsontnak az ulnával, mint a radiussal való Ízülete. A középfekvésnek az alkar félig (60°-ig) behajlított helyzete felel meg. A kar kinyújtásának, extensiójának szélső határán a kar és és alkar csaknem egy vonalba esik, az olecranon felső éle beleilleszkedik a fossa olecraniba s annak fenekéhez szorul. De rendszerint már előbb beszüntetjük az extensiós mozgást az elülső oldal lágyrészeinek, a bőrnek, az izmoknak s az izületi tok elülső részének megfeszülése miatt. Sok egyénen, nevezetesen olyanokon, akik foglalkozásuk szerint karjukkal hosszabb ideje súlyos munkát végeznek, ki sem nyújtható a kar teljesen, az izmok megrövidülése miatt ; ilyeneken a függélyesen lelógó kar is kissé hajlított helyzetű. A karcsont és ulna pontos egybeilleszkedésére s az oldaleltolódás meggátlására fontos ez a dorsovolaris léc, mely az ulna félholdalakú ízvápáján emelkedik ki s mely *a trochlea hasonló lefutású barázdájában mint sínen mozog. E léc iránya nem egészen függélyes az izületi vég haránttengelyére, hanem vele gyengén kereszteződik, úgyhogy elülső végén továbbvezetve nem fut önmagába vissza, hanem 2 mm-rel oldalra eltolódva végződik, vagyis gyengén spiralis vonal. Ennélfogva hajlításkor az alkar sem mozog egészen egyenes síkban, hanem gyengén pörge járású ; az alkar behajlított helyzetében 2 mm-nyire oldalfelé van kihelyezve kinyújtott helyzetéhez képest (Langer). Ezért egyesek a könyökizületet csavarizületnek minősítették, de minthogy a csavar emelkedése, mint látjuk, egészen minimális, a csavarszerkezet elhanyagolható, s a könyökiziilet tiszta csukló- izületnek fogható fel. A könyökizület egyes kutatói, mint Brauné és Fick különben is tagadják e csavarszerű emelkedést ; Brauné szerint a vezető léc inkább szögletben megtört vonal, mely meghosszabbítva kezdeti részét rézsutosan metszi. A karcsont leírásakor már megemlékeztünk arról, hogy a csont alsó izületi része, proc. cubitalisa nem áll függélyesen a csont hossztengelyére, hanem kissé ferdén illeszkedik hozzá oly módon, hogy lateralis végével kissé proximalisabban áll, mint a medialissal. Ilyen síkban fűződik természetesen az alkar is a felkarhoz, s ennek az a következménye, hogy az alkar supinált helyzetben, vagyis olyan helyzetben, amikor az alkarcsontok párirányosan helyezkednek el egymás mellett s a tenyér előre
