Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
IV Könyvemet hosszas tanári működésem tapasztalatai alapján írtam meg. Ezek szabták meg nemcsak a tartalmát, de terjedelmét is. A felvett anyag nagyjában megfelel előadásaim keretének, helyenként némi bővítéssel, például a nyirokérrendszernek az orvosra oly fontos fejezetében. Nem akartam egyszerű eompendiumot írni, hanem olyan tankönyvet, amely a komolyabb, törekvőbb orvostanhallgató érdeklődését és tanulnivágyá- sát is kielégítheti. Emellett azonban azt hiszem, nem tévesztettem szem elől, hogy nem anatómusoknak írok, hanem leendő •orvosoknak, akiknél az anatómia nem öncél, hanem csak eszköz : alap, amelyre szükségük van, hogy felépíthessék reá szoros értelemben vett orvosi tanulmányaikat. Remélem, sikerült megtalálnom a helyes középutat. Szomorú volna, ha a magyar orvostanhallgatónak az anatómiából nem kellene más, mint rövid compendium vagy silány „jegyzet“. Munkámba csak csekélyszámú ábrát illesztettem. A hallgató úgyis beszerzi az anatómiai atlaszok egyikét s így nem lett volna célja annak, hogy könyvemet még egy másik, tökéletlen, a nagy atlasz beszerzését feleslegessé nem tevő atlasszal drágítsam, nem is szólva arról, hogy az ábrák elkészíttetése könyvem megjelenését elodázta volna. Így csak néhány ábrát tettem a szöveg közé, az atlaszok rajzainak kiegészítéséül. Könyvemet azzal az óhajtással bocsátom útjára, hogy az orvostanhallgatók megkedveljék és szívesen olvassák. Budapest, 1922 május havában. Lenhossék Mihály i
