Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)
II. Betegségek s azokban való eljárás - Belső betegségek - Lázak
92 de később megzavarodik s tégla- vagy rózsaszinü- néha fehér iilepet rak le; az este felé növekedő láz leginkább az éj első felében kinozza a beteget, de reggelfelé csillapodni kezd; a test valamely részében szúró vagy szaggató fájdalmak támadnak, melyek pihenéskor szűnnek ugyan, de ha a beteg mozog, növekednek, sőt néha a mozgást is akadályozzák ; néha a beteges részen meleg világos piros daganat képlődik, melyre a fájdalom olykor enyhül, s mely valamint a fájdalom is néha egy helyről más helyre költöznek. A csúzláznak jelleme rendesen féllobos, de vannak kitűnő lobos, sőt ideges vagy rothasztó jellemnek is; párosulva gyomor és hurutlázzal lehet. Ezen betegségre leginkább oly egyének hajlandók, kiknek örökségnél fogva vagy rósz szokások u. m. meleg szobák, ruhák és fürdők következtében elkényesztetett bőrük van, ülő életet élnek, magukat nagyon izzasztják s hosszas betegségekből üdültek fel. Ilyenek a csiizt egyedül hülésböl kaphatják meg. Az egyszerű és szelidebb természetű csúzláz 7 — 21. nap alatt magától is eloszlik, s ilyenkor a láz és más beteges jelenségek csillapodása mellett válságos kiürítések történnek, bő és savanyú izza- dás, köleskütegek, üllepes vizelet vagy orrvérzés által. De ha a láz lobos jellemű vagy gyuladás- sal van párosulva, e gyuladás könnyen belső nemesebb zsigerekre veheti magát s a beteget veszélybe ejtheti. Ugyanez történik akkor is, a midőn a szelidebb csúz külső végtagokról hirtelen belső életművekre költözik át, vagy a betegség ideges vagy rothasztó jellemet Ölt magára. Néha a csúzláz megszűnte után is sokáig fennmarad, többé vagy kevésbé ártalmas következményekkel.