Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Belső betegségek - Lázak

85

mész-olvadékkal lehet borogatni, vagy pedig china, hársfaszén és kámfor porból álló vegyítékkel behinteni a 14. sz. alatti vény szerint. Ha elvezető szerekre lenne szükség, legfelebb mustáros kovászokat lehet alkalmazni, de csak addig inig a bort megvörösítik; ellenben a hólyaghúzó tapaszokat, miután a sebes helyek ezen betegségben könnyen fenébe mennek át, átalában kerülni kell. Belsőleg szintén a vér föloszlása ellen kell működni, mire a 15. 16. sz. alatti savanykás és összehúzó szerek a legjobb szolgálatot tehetik. Mind ezek mellett sem kell a szakértők tanácsát mellőzni, s ezen veszedelmes betegség megkivárija, hogy az ember mielőbb értelmes orvoshoz folyamodjék.

Felüdülés időszakában a kimerült beteget szelíden tápláló eledelekkel s egy darabig erősítő szerekkel kell éltetni.

(«yoniorláz.

Gyomorláznál a láz átalános kórjelein kivül a gyomornak és beleknek belső tisztátalanság által okozott beteges állapota tűnik fel. Kitörése előtt több nappal a gyomor rendetlen állapotát vehetni észre, inig végre előáll, csekély, de többször megújuló borzadozással s erre következő mérsékelt forrósággal, főfájással és erős szomjúsággal, mely alatt a beteg ütere sebes ugyan, de nem oly kemény mint a lobos lázban, sem oly gyenge mint az ídeg- vagy rothasztó lázban. A láz nappal csillapodik, estve növekedik, reggel felé pedig gyenge izzadás- sal végződik; melynek következtében a beteg éjjel nyugtalan, de nappal jóval könnyebben érzi magát. Nyelve eleinte fehér vagy sárgás, később barna; szája keserű, fanyar, vagy nyálkás ízű; gyomra