Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Belső betegségek - Lázak

80

bájának hévmérsékletére, hogy az igen is mérsékelt meleg legyen, különös ügyelet kívántatik.

P’elüdülés időszakában ugyan semmi orvosságra sincs szükség, de azért a beteg inig egészsége helyre áll szobában maradjon, s hüléstöl mint felhevülés- töl óvakodjék.

Idegláz.

Az idegláz, melynél a láz átalános kórjelei mellett az idegrendszer működése is annyira megvan zavarodva, hogy ezen betegségnek az idegrendszerben létező fészkéről legkevésbé sem kételkedhetni, nem mint a lobos láz erős fázással, hanem forrósággal váltogató borzadozással kezdődik, s mindgyárt kezdetben a fej és idegrendszer különös bántalmá- valjár, mely kábultság, főfájás, szédelgés, zavart- ság, néha ájulás, reszketegség, majd őrjöngés vagy aluszékonyság, mindenféle külső s belső görcsök, vagy rángatózások által nyilvánul. E betegséget átalában nagy gyengeség s bádjadtság jellemzi, melyek következtében a beteg ütere kicsi, gyenge, lágy, könnyen elnyomható, néha gyors, néha lássű, átalában változó s a lélekzéssel öszve nem hangzó; vizelete majd vörös, majd halvány s többnyire zavaros; a kórjelek egymással s magával a betegséggel nagy ellentétben állnak, miután a nyelv sokszor szomjúság jelenléte nélkül is száraz, a beteg néha a legfájdalom-gerjesztöbb szerekre sem érez fájdalmat s magát a betegség legnagyobb fokán is jól érzi. Mindemellett sem elég biztosok e jelek s néha annyira csalnak, hogy kivált nemesebb zsige- rek bántalmainál igen nehéz a láz tisztán ideges vagy lobos jellemét meghatározni.

Az idegláz rendesen oly egyéneket szokott meg-