Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Belső betegségek - Lázak

78

másnemű láz kezdetét képezi; ne hogy idő előtt, a midőn tán épen lobos láz van fejlődésben, izgatás történjék, vagy pedig ideglázra való hajlamánál gyengítő gyógymód alkalmaztassák. Átalános szabályok mellett elég, ha a beteg gyenge lobellenes szerekkel, névszerint a 4. sz. alatti habzó porokkal él. A belek szükséges kiürítésére az 5. sz. alatti hashajtót lehet használni

Lobos láz.

A lobos láz, melynél nem csak a vérforgás szerveinek működése van fölmagasztalva, hanem a vér is azon különös változáson megy át, hogy több benne a rostonya, lobo« természetű, gyuladásokra és vérzésekre hajlandó; erős fázással kezdődik, melyet égető s az egész testre kiterjedő forróság vált fel, a láz átalános jeleivel. Rohama alatt a beteg ütere teljes, kemény, gyors, lélekzetével öszhangzó; szemei szikráznak; arcza piros; ajkai tüzesek; orra és nyelve szárazak; lélekzete nehéz; fejét nyomó fájdalom fogja el; halántékerei lüktetnek; álma nincs, vagy nyugtalanul alszik; bőre száraz; vizelete vörös, de tiszta; széke kemény, néha több napig is rekedt.

Ezen betegség leginkább bőnedvü, egészséges fiatal egyénekben fejlődik ki; idősebbek ritkán esnek bele, s kifejlődése többnyire téli időben történik. Indokai ssáraz szelek, szeszes italok, szülés s a folyó aranyér vagy havitisztulás fennakadása lehetnek.

Lefolyása heves ugyan, de helyes gyógymódnak enged. Más veszélyes betegségekkeli kapcsolata, vagy veszélyes gyuladásokba való átmenetele, gyógyítását nehezítik. A betegség legmagasabb fokában történő orrvérzés, átalános lágy izzadás, vastag fel-