Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

I. Életrendi szabályok az élet és egészség fentartására - Az élet minden korára tartozó életrendi szabályok

különbözik. Megvan ugyan benne az emberré lehe- tés hajlama, de ennek előbb mívelés által kell kifejtetni, ha azt akarja, hogy az emberi természet előnyeit élvezze. E szerint a mívelödés az, mely az embert tökéletessé teszi, s ennek mind az élet mind az egészség fenntartására igen nagy befolyása van. Ugyanis kifejti az ember szerveit s ez által az életet reá nézve élvezetesebbé teszi; testszövegét puhítja s ez által az egészségének ártó darabosságot oszlatja; megmenti öt a pusztító s életrövidítő befolyásoktól; megtanítja miként kellessék a betegségeket és testi hibákat gyógyítni s a természeti erőket az egészség javára fordítni; szabályozza benne a szenvedélyeket s állatiasságot; megtanítja a baleseteket békével tűrni s ez által az erőszakos élet- fölemésztést mérsékli; társas és állami összeköttetéseket képez, melyek közvetlen az élet és egészség fenntartására is müködnex; végre az élet sok kényelmeit s könnyítő eszközeit ismerteti meg, melyek fiatal korban ugyan kevésbé szükségesek, de annál többet érnek avénségben. De a mívelödés ne legyen túlságos, hogy az embert elkényesztesse, mert az ép oly tartalmas mint a míveletlenség, hanem álljon a lelki s testi tehetségeknek aránylagos kifejtésében.

Ezek voltak azon egyszerű szabályok, melyeket az ember, ha akarja, könnyen megtarthat s melyek utoljára szokásává válnak. De ezekre nézve is tartson mindenkor mértéket, mert a mértékletlenség mindenben árt, s ha bár mindenhez, még a legnagyobb rendetlenséghez is hozzá szoktathatja magát, van egy bizonyos határ, melynek áthágása kárral jár. *