Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)
I. Életrendi szabályok az élet és egészség fentartására - Az élet minden korára tartozó életrendi szabályok
46 ticus, hidegvérű, petyhüdt, gyengegyomrú egyéneknek nem valók. Rothadásra kevésbbé hajlandók; azért vérseny- ves hajlamnál alkalmasabbak mint a húsfélék. Több szelet és savanyúságot okoznak mint a hús; azért rásztkórosoknak, savanyúsággal bajló- dóknak nem ajánlhatók. Életrendi tekintetben a növényi eledeleket lisztesekre , nedvdúsakra és fűszeresekre lehet fölosztani. Lisztes növények. A lisztes növények közé a gabonanemüek, hüvelyes vetemények s némely gyökerek tartoznak. Ezek, melyek közül a búzát, rozsot, árpát, kukori- czát, kölest, pohánkát, rist, zabot, borsót, lencsét, babot, burgonyát,szálepet legközönségesebben használják , kivált a gabonanemüek, átaláuvéve legtáplálóbbak, de keletien állapotban nehezen emészt- hetök, szelet csinálnak, s alakjok valamint készitésük módja is sokat változtat rajtok. A keletien tésztás ételek, melyekhez a különféle pépek, darák, gombóczok, és laskák tartoznak, táplálók ugyan, de nehezen emészthetök, fölfúvódást, nyálkásságot, savanyúságot, dugulást, székrekedést okoznak, megemésztésök erős gyomrot s erős mozgást kiván; ugyanazért gyermekeknek, ülő embereknek s rásztkórosoknak épen nem valók. A kenyér átalános eledel, s ezen nevezetet joggal megérdemli, mert tápláló ereje mellett könnyen omészthető. De a barna vagy rozskenyér és fehér vagy búzakenyér közt nagy a különbség, mert amaz erőteljesebb ugyan, de nehezebben emészthető, savanyodásra hajlandóbb, s ezért erősebb mozgást,
