Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Ideg-bántalmak

413

kát kell alkalmazni, s ha székrekedés van jelen, belsőleg calomelt adni a 84. sz. alatti vény szerint. Második időszak alatt, ha a lobos jellem még tart, a lobellenes gyógymódot tovább is folytatni kell, de ha ezekre a betegség növekedik s ideges jelenségek mutatkoznak, ellenizgatókat kell használni, még pedig többnyire külsőket, milyenek a mustáros kovász, hólyaghuzó s a 40. sz. alatti sebeztetö ír, melyek közt az utolsótól legtöbb sikert lehet várni, vigyázván, hogy alkalmazásakor minden gyuladás meg legyen szüntetve, mert másként többet árt mint használ. Ha a köhögés az ellenizgatók után is tart, a kórjelenségek szerint néha görcsellenes,néha bódító szerek vannak jó hatással, de ezek megválasztására orvosi tanácscsal kell élni. Harmadik időszakban a czélszerü életrenden kivül semmi más orvosságot használni nem kell, de ha a betegség sokáig húzódik, ekkor is a betegség jellemét kell szem előtt tartani. Komoly kórvegyületeknél az orvosi tanácsot nélkülözni nem lehet.

Mellgörcs.

Ezen ideges betegség, mely a lélekzésnek nem folytonos, hanem rohamonkint megújuló, s megfu- lással fenyegető nehézségében áll, részint gyermekeknél, részint felnőtteknél jő elő.

A gyermekek mellgörcse leginkább az 1 — 7 év közti gyenge ideges gyermekeket támadja meg, s néha láz nélküli csekély huruttal kezdődik, de előjelek nélkül is meglepi a beteget, még pedig többnyire éjjel, s ilyenkor a megfulás félelme közt álmából fölrettent betegnek szava elváltozik, lé- lekzete hörög, szive dobog, ütere görcsösen össze van húzódva s rendetlen, végtagjai hidegek, arcza