Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Ideg-bántalmak

410

tek, s külsőleg is lágyító borogatások és kenőcsök; de gyakoribb ennél az ideges jellemű, mely esetben az ólomnak kiürítésén, vagy ártalmatlanná tételén s rósz következményeinek eloszlatásán kell igyekezni. Az ólom kiürítésére, ha az mint ólomczukor borokba vegyítve, vagy rézedényekröl ételekbe vegyülve jutott az életmüvezetbe, elégségesek az egyszerű hashajtók, milyenek a keserüsó, vizben fölolvasztva, vagy az olajok, különösen a 65. sz. alatti riczinus olaj; de ha az ólom gözalakban jutott a testbe, miként fazekasoknál, festőknél s bányászoknál szokott történni, olyankor a hashajtók nem használván, az ólom által okozott fájdalmak s gör- osök lecsendesítésén kell igyekezni, mire legjobb szer a mákony, napjában ij2 — 2 szemért adván belőle s mellette, miután szorító erővel bír, belsőleg olajakat, olajos fejeteket, külsőleg lágyító pépeket alkalmazván. Ha a székrekedés ezek mellett is tart, a mákonynyal fölváltva keserűsét vizben fölolvasztva, vagy a 46. sz. alatti porokat kell használni.

Gyógyulás után a beteg a betegség okaitól óvakodjék, de ha foglalkozása az ólommal való érintkezés kikerülését lehetetlenné teszi, menjen gyakran friss levegőre, éljen zsíros és vajas eledelekkel, sőt testét is kenje zsírral vagy olajjal, s ha foglalatosságát végezte, mossa meg orrát, száját, sőt egész testét szappanos vizzel. A betegség után néha fennmaradt emésztési zavarok, dugulások, székrekedés, senyvédés, görcsök, szélhüdések s vizkór ellen, a saját rovataik alatt megirt mód szerint kell eljárni; megjegyezvén, miszerint dugulások ellen a budai fürdők igen jót tesznek.