Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)
II. Betegségek s azokban való eljárás - Senyvek
342 zsinórokra is kiterjed, s nemcsak a tökökben, hanem a szomszéd részekben is nagy fájdalmakat okoz. Ha a gyuladás nagy, a beteg lázt is kap, hány s vizeletét és székét fájdalommal, vagy épen nem tudja kiiirítni. Indokai hülés, külsérelmek s más betegségek hirteleni eltűnése, de leggyakrabban a bujakóros takárnak a lobos időszak alatt hirteleni fenakadása lehetnek. A tökgyuladás, ha nem nagy, okok eltávolítása s a takár megtérése után könnyen eloszlik, mig ellenkező esetben, vagy ha roszul gyógyítják, ge- nyedés, kifekélyedés, keményedés, ritkán fene, néha tökborék-vizkor lehetnek következményei. A külsértések által okozott tökgyuladást hideg borogatásokkal lehet gyógyítni,de ha az bujakóros takár következtében fejlődött ki, minden hideget kerülni kell. Ilyenkor a beteget mérsékelt meleg ágyba fektetvén, neki lobellenes életrend mellett italul lágyító főzeteket kell adni; gát vagy ágyék tájékára, sőt tökborékjára is, ha meggyuladva nincs pióczákat rakni; a gyuladás nagyobb fokánál rajta eret vágni; s székét gyenge hashajtók, vagy lágyító csőrék által megszabadítni. Miután a gyuladás valamennyire csendesedett, a tökborékot külsőleg száraz meleg ruhákkal kell borogatni, melyeket ha a gyuladás orbánczos természetű, kámforral lehet megkenni. Gyuladás után a fájdalom és daganat eloszlatására lágyító s hódító tapaszok vagy pépek tesznek jót, a 38. 39. sz. alatti vények szerint, de ha keményedés marad fen, mely a lágyitó borogatásokra eloszlani nem akar, oszlató kenőcsöket kell használni a 129. 151. sz. alatti vények szerint. Komolyabb következmények esetében az orvosi tanácsot mellőzni nem szabad.
