Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)
II. Betegségek s azokban való eljárás - Más nedvek kiürülései
282 hatását a hasra alkalmazott lágyító-pépekkel külsőleg is gyámolítni, s ha a gyuladás lecsendesedett bodza- vagy hársvirág-theák által a beteget mérsékelt izzadásba hozni. A gyuladás nagyobb foka szoros lobellenes életrendet s vérbocsátást kiván érvágás vagy pióczák által, melyeket a hasra vagy végbél körül szokás alkalmazni, s miután a gyuladás lecsendesedett, a kereszttájra vagy végbélre lágyító borogatásokat kell tenni. Ideges- vagy rot- hasztó-jellemnél minden lobellenes gyógymóddal föl kell hagyni, s ha beteges ingerlékenység, vagy beteges érzékenység van jelen, görcsellenes és bódító szereket kell adni, a 120. 76. sz. alatti vények szerint, a mákonyról megjegyezvén, hogy azt addig mig a gyuladás és gyomortisztátalanságok elhárítva nincsenek, alkalmazni nem lehet. Ily esetben elöleges vérbocsátások után a 138. sz. alatti porok is igen jót tesznek. Ha ideges-vagy rothasztóláz fejlődik ki, izgató s erősítő szerekre van szükség, de ezeket csak is a gyuladás tökéletes legyőzése után s szakértő rendeletére lehet használni. Ha vérhas után a bélhuzam elgyengülése következtében olykor hasmenés marad fenn, ez ellen a tiszta száraz levegő, szelíden tápláló eledelek, jó vörös bor, raakacsabb s idült esetekben pedig az islandi moh főzete s a vasas-savanyú vizek tejjel legjobbat tesznek. Betegség legyőzése után a bélhuzam lobos állapotát előidézhető okoktól s a hüléstöl gondosan óvakodni kell. Hányszékelé§. A hányszékelés oly betegség, melyben a beteget ugyanazon időben erö3 hányás és hasmenés lepik meg, melyek életét oly nagy veszélybe dön-
