Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)
II. Betegségek s azokban való eljárás - Kütegek
211 A kelés kimenetele kedvező, de ha az senyves gyenge egyénben , csecsemőn , vagy öreg emberen jelenik meg, gyakran kellemetlen kifekélyesedés, sőt néha fene is lehetnek következései. Gyógyítását az indokok vezérlik, s ezért gyo- mortisztátalanságnál hánytatók vagy hashajtók, vérbőségénél lobellenes életrend, hashajtók, néha vérbocsátás, senyveknél azok elleni gyógyszerek kellenek. Ha egyéni hajlamon kívül más okot fölfedezni nem lehet, külsőleg kénes fürdőket, belsőleg pedig vértisztító főzeteket kell használni a 105. sz. alatti vény szerint. Néha a kelés ellen a helybeli gyógymód is elég, s ilyenkor azt érlelésbe kell hozni, mit az 50. sz. alatti lágyitó péppel, vagy ha ez nem használ, érlelőkkel, milyenek a sült hagyma, mézes tészta, s a köznép által diák flastromnak nevezett sárga ragtapaszszal lehet elérni. Ha ezen szerekre a kelés magától föl nem fakad, ahoz értő egyén által föl kell nyittatni, s belőle a genyt szépen kinyomni. A geny kitakarodása után annak tömlőjét is ki kell nyomni, vagy csipeszszel kivenni, mely után a gyógyulás, ha a fekély tisztán tartatik a természet ereje által is végbemegy. Gyógyulás után a hajlam kiirtására néha langyos néha hideg fürdőket kell használni, s e végre a közönséges folyami, kénes vagy tengeri fürdők a legjobb szolgálatot teszik. Pokolvar. A pokolvar kicsi vörös foltocskával kezdődik, mely első tekintetre bolha-csipéshez hasonlít, de fényes, fájdalmas, ég mintha parázs lenne rajta s kemény csomócskává alakul, közepén egy fekete pontocskával, melytől néhány hüvelyknyire bár14*
