Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XI., XII., XIII. század
9 A nagy éhínséget Ranzan is említi, megjegyezvén, hogy a magyarok a nagy csapás után hazatérve, az éhség kínozta őket. Ez egyébiránt természetes következménye volt annak, hogy az ellenség pusztítása miatt a földeket művelni nem lehetett.1 Ugyanazt Írja Márk krónikája is, hogy a titárok három évig tartó dúlása alatt vetni nem lehetett, és távozásuk után sokkal többen vesztek el éhhalállal, mint a mennyit leöltek, vagy rabságra hurczoltak.1 2 Roger nagyváradi kanonok, ki a tatárjárás veszedelmét, mint szemtanú irta le, szintén említi, hogy 1241 őszén és 1242 tavaszán vetni nem lehetett, mert a tatárok elhordták vagy megsemmisítettek minden jószágot, a nép pedig a tőlük való félelem miatt az erdőkbe és barlangokba menekült. A gabonahiány miatt az Ínség és éhhalál legborzasztóbb jelenségei váltak mindennaposakká. Erdély bén zei között oly eledellel tengették a lakósok életüket, mely még az erdei vadnak sem nyújthatott volna táplálékot, sok helyütt pedig a földet ették, hogy gyomrukat megtöltsék. Beszélték azt is, hogy végső insépében emberhús evésre vetemedett a nép. Az ausztriai krónika ezen időről a következőket jegyzi fel. „Irtózatos és hallatlan éhség szorongatta Magyarországot, hol többen vesztek el az éhség, mint a popányok által. Kutyákat és macskákat evének, emberhús áruitatott, megsokasodtak a farkasok, a sáskák pe lig fölemésztették mindazt, a mi elvettetett.“ A szintén egykorú Tamás spalatói főesperes végül említi, hogy „a farkasok berohantak a házakba, és az anyáknak öleikből ragadták ki a kisdedeket.“ Nem csoda, ha az irtóztató éhínség tömérdek 1 Posteaquam Hungari, qui a tanta fugerant calamitate, domum rediere, miserabili fame afflicti sunt. Id enim consequi necesse fuit, quod, hostili ubique saeviente rabie, coli agri non potuere. Epit. rerum Hungaricarum. Ranzan. 2 Manserunt enim ipsi Tartari in regno Hungáriáé tribus annis, et qua seminare ill s temporibus non potuerunt Hungari, ideo multo plures post exitum illorum fame perierunt, quam illi, qui in captivitatem ducti sunt, et gladio occiderunt. Chron.. Marci. 80.
