Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XIX. század
64 radice egész julius hóig eltartott. Ekkor hirtelen felszö kött a megbetegedések és halottak száma igen magasra, különösen augusztus és szeptember hónapokbban, majd lassú hanyatlással az év végén teljesen megszűnt a járvány, a mely hivatalos kimutatások szerint 450.000 megbetegedés mellett majdnem 200.000 áldozatot követelt. Városunkban a főorvosi zárjelentés és a hitfeleke- zet k anyakönyveinek egybehangzó adatai szerint 157 megbetegedés és 83 halálozás volt, a mi 52-8 /o nak felel meg. A járvány első nyomai nálunk is 1872. végén voltak észlelhetők, és november 28-tól a következő év január 4-ig pusztítván, ekkor augusztus 2-ig szünetelt. Ekkor újra és fokozott mértékben tört ki, és egész október 5-ig dühöngött. Lakosságunk 0'68°/0-a volt ez időben kolerás, a mi elég kedvező arány, ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanakkor az ország összes 1 ikóinak 2-19°/0-a betegedett meg. A város intézkedései közül felemlítendő hrgy az egészségügyi bizottságot járványbizottsággá alakítván át, járványkórházat állított föl a Botlik-majorban, honnan később a katonaság közbeléptére áthelyezték. A tisztaságra, ivóvízre, élelmi czikkek ellenőrzésére szigorú gond fordíttatott, — az utczák gyakori öntözését elrendelték, az érkező utasokat felügyelet alatt tartották, a betegeket szigorúan elkülönítették az egészségesektől, a lakásokat pedig, hol kolerás beteg volt, fertőtlenítették Csakis ily erélyes intézkedések által volt megakadályozható, hogy a járvány nagyobb kiterjedést nem öltött, és hogy városunk az ország többi részeihez viszonyítva elég kedvezően szabadult ki annak pusztító hatalmából. bv Ha mindezek után a koleráról mondottakat összegezzük, látjuk, hogy a járvány a XIX ik században ötször sújtotta hazánkat, és pedig 1830., 1849., 1855., 1866. és 1873-ik években. Roppant nagy az emberáldozat, melyet ezen évek alatt elsöpört magával, nem kiméit ifjút és öreget, szegényt és gazdagot, nem egy háznak összes lakói kihaltak, és nem egy család volt, melynek csak neve maradt főn. Ezen öt öldöklése a
