Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XI., XII., XIII. század

7

XL, XII, XIII. század.

A honfoglalás és a vezérek korából a járványokra nézve feljegyzéseink nincsenek a krónikákban. Szent István király idejéből ismerjük az első adatokat, hogy 1007-től 1010-ig rendkívüli éhínség uralkodott, i015-ben pedig nagy szárazság után éhhalál és pestis dühöngött.

1051-ről Pető krónikája említi, hogy I. Endre király IV. Henrik német császárral háborút viselvén, ezen utóbbinak seregében éhínség folytán öldöklő járvány lépett föl, és — szavai szerint — „a mely árkot nappal az élő a holtak számára ásott, abba éjjel maga feküdt ' le aludni, s a ki éjjel ágyat vájt magának a földbe, nappal ugyanazt, mint halottat temették oda.“ Ugyanezt említi Márk krónikája,1 és Bon fin1 2 hasoníókép megemlékezik róla, megjegyezvén, hogy az emberek nagy része elpusztult általa. Ezen éhséghez fűződik a Vérteshegy elnevezése, mert a német sereg az élelem hiánya miatt oly gyorsan futott tovább, hogy még vértjeit is eldobálta.3 Ezen éhínség és az utána fellépett járvány volna első történelmi nyoma a typhusnak Magyar- - országban.

1 Nam sepulchrum, quod mortuo fodiebatur in die, vivus iacebat in eo de nocte-, et, quod vivo fodiebatur pro nocte, mortuus sibi vindicabat de die'. Chronie. Marci. 50.

2 Pannonias saeva fames invasit, qua vulgo grassante, maxima pars hominum est absumpta. Decad. II. Lib. VI.

3 Ex hoc autem eventu locus ille, unde Teutonici tam turpiter dedecorati, abiectis clypeis, fugerunt, usque hodie „ I eries liege“ nuncupatur. Chron. Marci. 50.