Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XIX. század

XIX. század

/ A XIX. században egy új,^ eddigelé Európában ismeretién járvány, a kolera látogatta'^nTIFg és pusztítá kérlelhetlenül nemcsak hazánkat, hanem az egész földkerekséget. Nem új betegség volt ez, hiszen Indiában állandóan honos, főleg a Ganges környékén, hol locális járvány alakjában évszázadok ót i fennáll, — vándor körútra azonban csak e század második tizedében lépett, és azóta többszörösen meglátogatta Európát. 1 SÍ7-ben lépett föl nagy erővel a Ganges környékén, hol a kedvezőtlen időjárás miatt a rizs, a benszülöttek ezen főtápszere kellően ki nem fejlődhetett, és igy romlott tápszerekkel volt kénytelen a nép az éhhaláltól megmenteni életét. A kolera innen gyorsan terjedve, 1823-ban már Alexandriáig jutott, 1830-ban Astrachánban pusztított, majd a Volga mentén egész Európát elárasztotta, sőt 1832-ben Amerikában is dühöngött.

Hazánkba Lengyelországból jött, hova a szabad- ságharcz leveretésére küldött orosz és tatár katonaság vitte el csiráit, — és 1831. junius 13-án jelentkezett a Galicziával határos területen, eleinte szétszórtan, később pedig mindig több és több áldozatot követelve^ Csakhamar elárasztotta az egész országot, és hivat dós kimutatások szerint rövid három hónap alatt 56.000 embert döntött sírba. Alig maradt az országnak koleramentes területe, az áldozatok száma pedig a járvány lezajlása után legalább is félmillióra tehető.

Hazánk nagyjai közül ek' or pusztultak el kolerában Rndnay Sándor herczegprimás, Kazinczy Ferencz a magyar irodalom atyja, és Márton István, a pápai ref. főiskola újjászervezője.

41