Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XVIII. század
38 levele keserves panaszokat foglal magábnn, hogy papjai közül, kik pestisben szenvedő híveiket nagy buzgó- sággal gondozták, igen sokan elvesztek a járvány miatt, és ő neki nem szabad sem saját papneveldéjéből, sem pedig egyéb szerzetek tagjai közül senkit sem fölszentelni.1 Az 1709-iki, egész hazánkra kiterjedő pestis járványon kívül nevezetes még e korban az 1718-ik évi marhavész, mely főleg Érdékben dühöngött, és a mely- lyel együtt, utóbb annak folytatásaként a pestis lépett föl, és a Székelyföldön 100.000 embernél többet ölt meg. Nagybecsű adatokat tartalmaznak ezen pestisjárványról Czegei Fass László terjedelmes, egykorú naplói, melyek 1714. január 1-től haláláig, 1738. szeptember 26-ig terjednek, és a melyeket Nagy Gyula bocsátott közre. A három kötetből álló naplóban híven fel van jegyezve Írójának élete, és annak minden mozzanata napról-napra, de kiterjeszkedik a társadalmi viszonyokra, és a történelmi eseményekre is egyaránt Minden év utolsó napján rövid visszapillantást vet a lefolyt esztendőre, és annak főbb jellemző vonásait röviden összegezi. A pestisre és vele kapcsolatban az éhségre vonatkozólag sok adatot találtam bennök, melyeket szószerint a következőkben közlök. Elettörtén tének vázlatos felemlítésében ezeket Írja : „1712. esztendőben caniculára (nyári iskolai szünetre) kijővén Kolozsvárból, azalatt ott az pestis elkezdődvén, kint maradtam őszig; őszszel az pestis megállván, bémentem ismég.“ 1717. év utolsó napján ez a följegyzése: „Őszre kelve sokan kezdettek volt betegeskedni, sőt halni is, sőt az döghalál is némely részében az országnak erősen kezdett grassálni. Mi lesz vége, Isten tudja.“ 1718. év deczember 31-én ezeket Írja: „Egész 1 Ex meis parochis, qui zelose pro suis, peste infectis auditoribus sese exposuerunt, non pauci obierunt, alios ex meis seminariis, vel ex diversis sacris conventibus ordinare non potui, nec possum. U. o.
