Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XVIII. század

XVIII. század

A XVIII-ik század kilenczedik évét rettenetes hideg, és ezután fellépett typhus és marhavész jellemzi nemcsak hazánkban, hanem az egész földön is mindenütt. A hideg oly nagy volt, hogy például Velencze jéggel volt körülvéve,1 a föld pedig hazánkban állítólag három rőfnyi mélységben megfagyott. A dermesztő hideg több embert ölt meg akkor, mint akármely járványos betegség, különösen a katonaság között.2 3 4 5 A császármadarak és a foglyok a nagy hideg miatt a lakóházakba is behúzódtak.1 2 3 Igen nagy volt a hideg január 6-án, Vizkereszt ünnepén, midőn a fák teljesen tönkre mentek.4 5 A nagy hidegség és az ebből eredő éhséghez a sáskák és tücskök pusztítása járult, a mely tetemesen növelte az éhínséget, és előmozdítá a pestist/’ Ennek fellépése előtt a hagymáz dühöngött, különösen a déli megyékben, a vele eg37ütt fellépett marhavész pedig, mely egész Európára kiterjedt, oly nagyfokú volt, hogy a statisztika szerint 1V2 millió marha hullott el általa. Nagyon természetes, hogy ily anyagi romlás a járvá1 Extrema maris Adriatici apud Venetias glacie riguerunt. Epitom. chronolcg. Timon

2 Hiemis summa asperitas multos mortales sustulit, praecipue ex militibus Caroli, Svecorum regis, apud Borysthenem hibernantis. Epit. chronolog. Timon.

3 In Hungária attagenae et perdices in domos, coactae frigore, se penetrabant. Ibidem.

4 Inaudita hiemis acerbitas die 6-a Januarii, festo Epiphaniae, qua intereunt arbores. Chron. Bakschay.

5 Damnum a locustis et cicadis famem auget a pestem Ibidem

31