Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XVII. század
25 1621-ben pedig az egész országra kiterjedve, főleg Deb- reczent pusztítá, hol 2000-en haltak el benne. 1622-ben éhínséggel együtt pusztított, a miről Pető Gergely krónikája a Bethlen első támadásáról szóló chronologikus adatok végén ezeket írja: „Éhség és döghalál halhatatlan szönyü nagy vala, a minémü ennek előtte talán soha Magyarországban nem volt, kit az ő iszonyuságának szörnyüs ge miatt le sem merek irni. Mert nem is hinnék el az utánunk következendő emberek. Ilyen nagy nyomorúsággal és mindenféle Ínséggel vala szegény Magyarország minden felől környül vétetve. Könyörülj Ur Isten a kereszténységen, szánd meg népednek veszedelmét és számtalan sok vérontását, és adj békességet mi üdőnkben. Amen.“ Az 1622-iki éhínség nyomait Pázmány Péter leveleiben, és a hozzá intézett jelentésekben, melyeket Fraknói Vilmos bocsátott közre, szintén feltalálhatjuk. 1623. april 22-én a bécsi udvari kamarához intézett levelében Írja Pázmány, hogy fölösleges gabunája nincs, mert a megelőző év igen terméketlen volt — quod annus admodum s'e> ilis fuerit. — Bethlen Gábor 1622. márczius 22-én arra kéri Pázmányt, hogy az április 3-ra kitűzött országgyűlést halasztassa el a királylyal junius 1-re, mert úgymond — „az élésnek is szörnyű szűk volta minemü akadály legyen az utón járásra mostani üdőben, mindeneknél nyilván vagyon.“ Az érsekujvári őrség 1622. ápril 16-án kéri a bibornokot, engedje meg, hogy lovaikat a prímási legelőkre hajthassák, a többek között ezeket Írván: „Csak az Ur Isten tudja, minemü nagy fogyatkozással és sok sanyarusággal teleltettük ki lovainkat az hosszú télből, és immár ugyan tovább nem tudjuk mivel fentartani.“ Ugyanezen engedélyt kérik egyébiránt még 1625 junius 4-én is ezen szavakkal: „Tudgyuk és elhittük, hogy mindennemű fogyatkozott állapotunk nyilván vagyon Nagyságodnak, úgy annyira, hogy-az mostani nagy drága és szűk üdőhöz képest az szánkban falat sincsen, nem hogy még azt is pénzen vehetnénk.“ 1628-ban Pécsett, 1632-ben újólag Pozsonyban,
