Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XV. század

16

1457-ben Hunyadi László kivégzése után a budai várban lépett föl a pestis, hova a katonaság vitte magával. E járvány oly nagy volt, hogy némely házban 26 ember halt el, és a halottakat alig bírták eltemetni. Ugyanakkor a Szent-Miklósról nevezelt klastrom egész személyzetét elragadta a pestis.

1479-ről írja Keltái Gáspár Krónikája, hogy „nagy mirigy halál — pestis — vala egész Magyarországon, mely elől Mátyás király és neje bujdosik vala az erdőkben és a kies vizek mellett.“ Ugyanerről tesz említést Bonfin, egyúttal hozzácsatolván megjegyzéséhez, hogy a ragályozás elkerülése czéljából a királynét Kassa felé küldötte.1

Ezen járvány még a következő 1480-ik évre is kiterjedt.1 2 1496-ban II. Ulászló uralkodása alatt, melyet éhínség előzött meg, Bonfin szerint a nagy éhhalál és a rósz, egészségtelen táplálék okozta a pestist.3 Ezen járvány dühöngése alatt Istvánffy szerint a nagy kiterjedésű Vértes erdőségben tartózkodott a király.4

A XV. század leginkább jellemző járványa, az angol veríték és a bujakór, nemkülönben a süly — Scorbut — szintén nem kímélték meg szegény hazánkat pusztító látogatásuktól, noha nem oly nagy mértékben, mint a külföldet.

Az angol veritek, a sudor anqlicus, vagy p cardicus, mely valószínűség szerint modiíicált typhusnak felel meg, és a mely ezen században főleg a katonaság körében pusztított, úgyszólván megtizedelve a táborokat, hazánkban 1485-ben mutatkozott. Ezen évről mondja Pető Gergely Krónikája, hogy „angliai veríték nevű

1 Reginam Cassoviam versus a se dimiserat, ne qua hominum frequentia ac contagione inficeretur. Bonfin Dec. IV. Lib. V.

2 Hoc etiam anno ingens pestilentia per Hungáriám debachatur. Bonfin Dec. IV. Lib. VI,

3 Multis inedia diuturna quotidie morientibus, aliis vero vitam duro asperoque victu sustinentibus, gravis et foeda pestilentia consecuta est. Dec. V. Lib. I.

4 Rex, saeviente Budae ac propinquis in locis pestilentia, in silvas Vértesias prope Sambucum oppidum longe lateque parentes, secessit. Hist. Lib. III.