Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)

II. előadás. Járványos idegbajok

JÁRVÁNYOS IDEGBAJOK.

szerzetes a bíborba öltözött kardinálist meglátta, nem hallgatott többé a tarantella dallamára, hanem sajátságos gesztusokkal közeledett a bíbornokhoz, mintha a ruháját akarná megérinteni. Midőn a körülállók őt ebben megakadályozták, s így kívánságát nem elégíthette ki, oly szorongós s nyugtalan izgatottság tört ki rajta, hogy aléltan a földre rogyott, s csakis akkor tért magához, mikor a szánakozó kardinális odanyújtotta neki vérpiros köpönyegét. A szerzetes ezt mohón

Azazel.

(Colin de Plancy szerint.)

odaszorította magához, gyönyörrel teli arczczal össze-vissza csókolta, s felugorva, újra folytatta szenvedélyes tánczát.

Másokat az azúrkék színű tenger vonzott; látására valóságos delíriumba estek, s mint a bogár az esti homályban a fény felé, úgy rohantak a szép kék üdítő habokba.

A tarantizmus járványa Olaszországban csak a tizenhetedik század végén szűnt meg, de a gyógyító tarantella muzsikája még sokáig megmaradt mint népies mulatság, főleg az