Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)

II. előadás. Járványos idegbajok

Tisztelt közönség! . Hölgyeim és uraim! z emberi szellem szivesen ringatódzik a reflexiók­ban és így önök bizonyára kiváncsiak, vájjon a mai nap oly gyakran előforduló idegesség isme­retes volt-e a régiek előtt? Az orvostudomány történeté­nek bizonysága szerint: igen; már a régiek is szenved­tek idegességben. A Krisztus születése előtt való korban Hippokrates már ismerte az idegességet. A római orvosok közül Celsus az, ki a nők idegességét nagyon jól leírta; persze mindkét orvos-író a bántalom eredetét illetőleg a lehető legfurcsább theoriákat állította fel, miért is Galenus, a ki másfél századdal később élt, nagyon kicsinylőleg nyilat­kozik elődeinek tudományáról és többek között egész talá­lóan megjegyzi, hogy a hisztéria előfordul a férfiaknál is. De a nem orvosírók munkáiban is szó van már az idegességről; Plato az ideges, nervózus embereket Súcrxokoi néven em­líti munkáiban. Különösen az ókori történelem említi egy­néhány, nagy szerepet játszó, ideges ember nevét. Alkibia- des, mikor Sokrates beszédeit hallgatta, szívdobogást ka­pott. Nagy Sándor rendkívül ingerlékeny és haragos ember volt, és ilyen állapotában sokszor kegyetlenkedett is. Ilyen volt továbbá Catilina, a nagy «stréber» és cselszövő, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom