Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)

I. előadás. Az idegességről általában

2Ó

ELSŐ ELŐADÁS.

mint az érzékeny lemez. Minthogy pedig külön fotográfust nem tarthatunk, de nincs is mindig kéznél, a fiatal segédorvosok egyikének-másikának kell a fotografozást megtanulnia. Ily módon a betegséget különböző szakaszaiban rögzíthetjük, úgy, hogy még évek múlva is mindig tanulhatunk a képekből. A festőművészetnek — mint a fotográfia anyjának—különben nagy szerepe van az idegesség tanulmányozásában ; látni fogjuk, hogy évszázadokkal ezelőtt az orvosok nagyon tökéletlenül írták le az idegesség különböző formáit, úgy, hogy azokból a mai idegesekre alig lehet reáismerni; de a festő szeme nem csalódik: régi hírneves festők úgy lefestették az idegesség alakjait, hogy e képekről az idegességet szöveg nélkül ma is le lehet olvasni. Máskülönben a rendes arczképfelvételen kívül még szükséges a mikrofotografiai készülék is, melylyel a ioo—4000-szeres nagyítású mi- kroszkópi képeket szoktuk felvenni. Az idegorvosnak azonkívül rajzolni is kell tudnia; ennek könnyebbítésére szolgál a rajzoló készülék, melynek segítségével még a gyakorlatlanabb kéz is elég könnyen boldogul.

Azt hiszem, igen tisztelt közönség, hogy az elmondottakkal eléggé bebizonyítottam hogy az idegesség vizsgálatát és ismeretét nem lehet csak úgy szóbeszéddel elvégezni, hanem, hogy a legalaposabb természettudományi kutató módszer szükséges ahhoz, hogy ezen annakelőtte oly homályos betegség titkaiba behatolhassunk.