Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)
VIII. előadás. A kedély- és idegbajosok életéből
2 1 2 NYOLCZAD1K ELŐADÁS. A szomnambulista, mint említőm, megszólítva felelni is szokott, beszél, illetőleg feleletet ad amaz emlékezetbeli képek szerint, a melyek elméjében el vannak téve. De semmi különös s főleg a jövőt illető dolgot tőle megtudni nem lehet; oly kérdésre, melyre éber állapotában sem tudott volna felelni, mint szomnambulista is hallgat. Téves tehát az a régi nézet, hogy a szomnambulista a jövőt megmondja, a mit a régiek evvel a szóval fejeztek ki: «clair voyence.» Igaz, hogy vannak még most is ideges asszonyok, a kik önmagukat az alváshoz hasonlító állapotba ejtik, s jó pénzért jövendőinek; de biztosan állíthatom, hogy ezek közönséges ámítok, a kik a hipnózist csak színlelik, s általános frázisokkal imponálnak a könnyen hívőknek. Szinte különös, hogy a szomnambulizmus bizonyos tekintetben az állatvilágon is észlelhető. Nagyon távol áll ugyan a valóságos szomnambulizmustól a téli álmot alvó állatok, pl. az ürge, mormota stb. viselkedése, mikor tavaszszal, sőt esetleg a tél közepén is, meleg helyre viszszük, és erős fényhatásának teszszük ki. Az ide-oda imbolygó állat nyilván nem ébredt még fel — nincsen magánál — és közeledik a fényforrás felé. Ellenben az éjjeli lepkéken és más rovarokon már a szó szorosabb értelemben vett szomnambulizmust tapasztalni, mikor este a gyertyának vagy lámpásnak rontanak, és annak daczára, hogy- megégették magokat, újra meg újra felkeresik a tűzhalált. A mai nap használt elektromos ivlámpákat este száz meg száz lepke röpdösi körül, mert a szemöket érő erős fény akaratuk, illetőleg ösztönük ellenére is odavonzza őket a fényforráshoz. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az eddig tárgyalt lunaris (innen holdkóros) szumnambulizmuson kívül van solaris (a Naptól függő) szomnambulizmus is. Tehát vannak bizonyos körülmények között napkóros egyének is. így évekkel
