Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Lenhossék Mihály: Santiago Ramon y Cajal
sége leginkább abban nyilatkozik meg, hogy — kit vesz el feleségül. Cajal elmondja, hogy fiatal valenciai tanár korában egy anyjával sétáló fiatal leányt pillantott meg az utcán, aki Rafael Madonnáira, vagy még inkább a Gretchenek német szinnyomatára emlékeztető szelid szépségével, nagy, világos szemeinek ártatlan, szende tekintetével lekötötte a figyelmét. Érdeklődött iránta s megtudta, hogy szerény hivatalnok özvegyének a leánya, s hogy jól nevelt, igénytelen, takarékos hajadon. Az ismerkedés, az eljegyzés s az esküvő hamarosan megtörtént. Az emlékirataiban reprodukált családi arcképen, mely madridi tanárságának második évében készült, már hat gyermekével látjuk a boldog házaspárt. De a családi tűzhely nyugodt boldogságát időnként nagy bánat is dúlta fel. Két gyermeke, egy csaknem felnőtt, nagy reményekre jogosító fia s egy kedves kis leánya meghalt. Megható, hogyan parentálja el önéletrajzában a leánykát, a »pobre Enriqueta<<-t, akinek halvány, szenvedő arcát nem tudja elfelejteni. Ha részletesen akarnám ismertetni Cajal felfedezéseinek, munkálatainak sorozatát, végig kellene vezetnem az olvasót az egész agyvelő, a gerincvelő, a perifériás idegrendszer s az érzékszervek finomabb szerkezetén. Mindenütt újat, értékeset teremtett; egyes fejezetek egyáltalában tabula rasa-k, üres lapok voltak előtte s az ő keze alatt teltek meg bő tartalommal. Legcsodálatosabb az, amit a szem ideghártyájának s a kis- és nagyagyvelő kérgének felderítése körül tett. Előtte nagyon keveset tudtunk e részek finomabb szerkezetéről s ma idevágó ismereteink csaknem lezártaknak mondhatók. Felfedezte a gerincvelő idegrostjainak collateralisait, a hátulsó gyökerek rostjainak u. n. bifurcatióját a gerincvelő hátuísó köteleiben, hasonlóképen a »kötélsejtek« nyúlványainak bifurcatióját, a kisagyvelőkéreg valamennyi idegsejtfajtáját a Purkinje-sejteken kívül s nyúlványaik lefutását, az agykéreg felszínes, u. n. Cajal-féle sejtjeit, rétegeinek elrendeződését, sejtjeinek és ezek nyúlványának viselkedését az agykéreg különböző helyein. Ő látta és írta le először a látóideg rostjainak félkereszteződését, semidecussatióját. A retinában (a szem 85
