Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Harsányi Kálmán: Jules Henri Fabre
den a kezeügyében, amit csak a rovarfélékben oly dús Provence nyújthat, de még ami nem volt ott, azt is oda tudta csábítani. Nem nagy mesterség ez annak, aki megérti e kicsiny teremtések forró érzéseit. Egyetlen, azon a tájon igen ritka nőstény éjjeli pávaszemre kellett csak szert tennie s föltárnia laboratóriumának ablakait, hogy megteljék a terem a hímek nyüzsgő tömegével, melyek hihetetlen messziségből is eltalálnak a menyasszonyhoz a legerősebb mágnes ellenállhatatlan erejénél fogva. Mindene megvolt, s úgy is érezte, hogy megvan mindene. Hogy »könyvre nem futja«, azt legkevésbbé sem érezte meg. Boldog volt és elégedett, mert katedrát, hamar dicsőséget, akadémiai tekintélyt, minden földi hiúságot odadobott a függetlenségért, azért a legnagyobb gyönyörűségért, hogy egész leikével annak élhessen, amire eddig még csak ő termett rá amúgy istenigazában. Gyönyörű pályafutás ez az ő remeteségbe rejtőző hosszú névtelensége, melynek fátyolát csak itt- ott lebbentette föl egy-egy hozzáméltó szellemi nagyság: a Charles Darwiné, meg a Pasteuré. Darwinnal levélváltása is volt, bárha elméletétől egyre jobban eltávolították saját észleletei. Az evolúció tanának inkább ellenlábasa, mint barátja, de a nagy, merész és termékeny gondolat fölvetőjében igaz lélekkel becsülte meg az egyetemes természettudósok leg- egyetemesebbjét. Darwin viszont a páratlan megfigyelőt — »the inimitable observer« — becsülte meg benne. Nem egy problémának jártak végére közösen megbeszélt kísérletek sora után. Érdekes a mindkettejüket igen jellemző Pasteurrel való találkozása is. Pasteur ugyanis hallott valamit egy pusztító, kórságról, mely a selyemhernyókat tizedeli. Vállalkozott is rá, hogy talál legyőzésére ellenszert. ^ közelebbiek megbeszélése végett fölkereste Fabret, ki természetesen nem sejthette Pasteur teljes tájékozatlanságát, s elibe tett egy gubót, olyanformán kezdve vele tárgyalni, mint szakemberrel szokás. Hamarosan kisült azonban, hogy Pasteur még soha semmiféle gubót sem látott, s ámulva hallgatta, mikor a nagysokára észbe29
