Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Harsányi Kálmán: Jules Henri Fabre

nyen. Egyik ilyen odafelé útjuk közvetlenül egy parányi halastó mellett vezetett el s a szél százával és ezrével söpörte be harcosaikat a vízbe. Visszafelé csak néhány arasznyival kellett volna eltérniök, hogy elkerüljék a veszedelmet, mely most még nagyobbnak Ígérkezett, mert hiszen a széllel besöpört harcosokkal a féltett zsák­mány tizede is veszendőbe készült, mégsem tértek el egy hajszálnyira sem. Szorosan a víz mellett haladtak el újra s állták a tizedelést, pedig a valamivel még heve­sebbé erősbült szél most még bővebbé tette a falánk halacskák szájába hulló mannaesőt. Az a tény azonban, hogy keserves tapasztalatából mitsem okul, még nem fosztja meg az értelmesség min­den jelétől ezt az érdekes rovart. Gondoljuk meg, hogy amit tett, azt tömegben tette s még a legértelmesebb lény, az ember is ilyenformán viselkedik, mihelyt tömegbe gyűlik. Ha megírná valaha valaki a tömegek külön világtörténetét, ugyanezt volna kénytelen az emberről is megállapítani; tömegben az sem okul tapasztalataiból. Fogadjuk el hát, hogy az amazon­hangya, a visszafelé úthoz csupán mint értelmi képes­sége előtt egyedül lehetségesnek látszó módhoz ragasz­kodik oly makacsul, s vizsgálódjunk inkább a megfigye­lés páratlan mesterével egy új nyomon tovább: melyik érzékük vezeti őket visszafelé oly pontosan a már meg­tett úton? Fabre hamarosan fölismeri, hogy az amazonhangyá­nak nem tulajdonítható afféle külön tájékozódóérzék, mint amilyennel kénytelen volt kedves Chalicodomáit fölruházni, melyek minden elképzelhető módon meg­tévesztve, megzavarva és félrevezetve, még egy távoli város házerdejének kellős közepéből is visszataláltak fészkeikbe. Arra azonban könnyű volt rájönnie, hogy helyrajzi emlékezőképességük kitűnő. Az a rablócsapat, mely az ő telkéről járt zsákmányoló portyázásaira, ritkán vette útját dél felé, de annál sűrűbben északi irányban. Ha dobozba zárt egy-egy elcsípett példányt s tíz-húsz tépésnyire a bolytól délre fekvő vidéken, bocsátotta lzabadon, a hangya eltévedt, erre-arra tétovázott s nem salált haza. A sokszor megjárt északi részen azonban 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom